Az elemi iskola 2 osztályát Egercsehiben, 2 osztályát Miskolcon végezte.
Gimnáziumi tanulmányait (4 osztály) a miskolci Fráter György gimnáziumban végezte.

Igen pajkos, minden csínytevésre kapható volt. Ezért gimnáziumi tanulmányait félbe kellett szakítania.

Két év kihagyás utána Magyar Királyi Felsőipari Iskolába került Szegedre, ahol 1941. évben végzett.

Szülei tudta és beleegyezése nélkül jelentkezett Algyőn a Horthy repülőalaphoz, közben katonai szolgálatot is teljesített, majd onnan került át a kassai repülőakadémiára, ahol 1943. december 6. napján avatták zászlóssá.

Tényleges szolgálatra Ferihegyre került, majd az 1.hadsereg futárrepülő rajához. Amikor csak tehette, gyakran látogatott Miskolcra az Édesanyjához, hiszen 16 perc alatt megtette az utat.

1944. június 12.napján parancs szólította Pápára Messerschmitt átképző tanfolyamra, amelyet július 17-én fejezett be. Veszprémbe került a PUMA osztályhoz, a 101/1. "Zongora" fedőnevű századhoz. Egy igazolt légi győzelme volt, 1944. december 8-án, amikor Velence fölött lelőtt egy Jak-9 típusú szovjet gépet.

Utolsó felszállása 1945. január 1. napján volt. Szabad vadászatra kaptak parancsot Ősi és Küngös községek légterében, amikor egy 12-14 gépből álló szovjetalakulattal kerültek szembe. A bevetésből nem tért vissza.

Az egykori repülők, közöttük Cserny Miklós, (Lajos géppár parancsnoka) elmondása szerint "Lajos a felszállás után jelentette, hogy az egyik futója kiesett, ennek ellenére nem vált ki a légi harcból és lelőtt egy Jak-9-est (ez nem igazolt). A Jakok üldözőbe vették de eltűnt a látóköréből."

A kutatások alapján megállapítható volt, hogy Kaposvár légterében megszabadult lőszerkészletétől, az orosz állásokat lőve. Ezt követően tovább repült Vásárosdombó község felé, ahol a községet elhagyva visszafordult és egy alkalmasnak vélt területen leszállt. A nagy hó miatt sík területnek látszó rész eléggé dombos terület volt, a futómű hibája is hozzájárult az átvágódáshoz, amelynek következtében valószínűleg eszméletét vesztette.

A vásárosdombói emlékezők leírása szerint a Sásdról odaérkező szovjet katonák (NKVD-sek, egy Volkov nevű őrnagy vezetésével) gyerekekkel kifeszíttették a kabintetőt és az eszméletét vesztett pilótát fejbe lőtték, majd kirángatva a gépből levetkőztették, egy szál alsónadrágig. Az éjszaka folyamán a holttestet belopták a faluba, az asszonyok megmosdatták és lepedőbe csavarva, koporsó nélkül másnap Bőbel János plébános (a vásárosdombói római katolikus plébánia halotti anyakönyve szerint Csertán Ernő káplán) a katolikus egyház szertartása szerint eltemette.

A sírra Maróti Mihályné csináltatott keresztet, amely az időközben a család által megcsináltatott sírba került beépítésre. A sírt a Máté család gondozza, a második világháborúban elesett családfő "helyett" és a Miskolcon élő család kérésére gondozza a mai napig. Meg kell említeni, hogy a Hősök Ünnepe (május utolsó vasárnapja) alkalmával kegyeletes megemlékezést tart a sírnál Sásd Város Honismereti Szakköre, Vajda József úr vezetésével.

Halottak napján a Magyar Veterán Repülők Egyesülete pécsi csoportja koszorúzza a sírt.

Az életrajzot összefoglalta, és elküldte:
Ács Zsuzsanna, Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye, Balassagyarmat

	Dátum	Típus
1944
	1944.12.08.	Jak-9