Mozgósított alakulatával részt vett Erdély, majd a Délvidék visszacsatolására indított eseményekben. 1941-től áthelyezést nyert a Börgönd repülőtéren létrehozott Harckiképző Repülő Osztály állományába, oktatóként. Az alakulat már kiképzett pilótákat részesített magasabb fokú vadász-, bombázó-, felderítő-repülő szakmai kiképzésben. Beosztása lehetővé tette az évenkénti 500 óra feletti repülési idő teljesítését, valamint azt, hogy repülő pályafutása során 34 géptípusra nyert jogosítást. 1941 januárjában hadnagyi, majd 1944 júliusában főhadnagyi rendfokozatot kapott.

1944 januárjában elvégzett egy Me-110 géppel tartott romboló tanfolyamot, majd márciusban a ferihegyi Repülő Kísérleti Intézethez vezényelték Me-210 repülőgépre történő átképzés céljából. Eközben megkezdődött Magyarország bombázása a szövetséges hatalmak által. Kísérletképpen a tanfolyam résztvevőiből létrehoztak egy századot az amerikai bombázó kötelékek elleni harcra. Április 13-án a támadó kötelékek nagyszabású bombatámadást hajtottak végre Győr és Budapest ellen, ez alkalommal elsősorban már vadász repülőgépek biztosításával. Mivel az egyébként sem vadász feladatok végrehajtására tervezett repülőgép minőségileg is alulmarad a vadászgép teljesítményével szemben, a tízszeres számbeli túlerővel szemben vívott légi harcban a század nagy veszteségeket szenvedett. Ő is súlyosan megsebesült. Felépülése után 6 hónapnyi egészségügyi szabadságot kapott, majd ennek leteltével - a sikeres repülőorvosi felülvizsgálat után - bevonult a 101. Vadász Repülő Ezredhez Veszprém repülőterére, repülőgép vezető beosztásban.

A háború hátralévő idejében harci bevetésre már nem osztották be, hanem a sérült gépek berepülése, gép-átrepülések, futárrepülések ellátása lett a feladata.

Harcoló alakulatként 1945 májusában Bajorországban kerültek amerikai hadifogságba, ahonnan 1946 októberében tért haza Magyarországra. 1948 áprilisában egyhónapos, Kossuth Akadémián hallgatott világnézeti tanfolyam elvégzése után az I. Önálló Repülőosztályhoz került Mátyásföld repülőtérre repülőgép-vezetői beosztásban. 1948 őszétől a Haditechnikai Intézet Repülőkísérleti Állomásának parancsnoka. 1949-ben a 41. Vegyes Repülő Ezrednél vadász századparancsnok, majd a szolnoki Kilián György Hajózótiszti Iskola vadász kiképző ezredének parancsnoka, századosi rendfokozatban. 1951 áprilisában a légierőnél tartott nagyszabású politikai tisztogatási folyamat következtében - rendfokozatának megtartása mellett - nem tényleges állományba helyezték.

A polgári életben ezután gépkocsivezetőként, majd geodétaként dolgozott. 1971 és 1984 között a KPM Légügyi Főosztály főelőadójaként a polgári repülőterek felügyeletét látta el 1984-ben történt nyugállományba vonulásáig, amikor Munka Érdemrend kitüntetésben részesült. . 1992-ben rehabilitálták. Előbb őrnagyi, majd alezredesi rendfokozatot kapott.

Háborús kitüntetései : Signum Laudis hadiszalagon a kardokkal, I. oszt. Tűzkereszt a sebesülési pánttal és vitézzé avatták.

Szentiványi (Schmidt) János (Sminyu) 2018. január 19-én, 98 éves korában húnyt el. Nyugodjék Békében.

Az itt közölt életrajzot Vitéz Szentiványi János írta és publikálta 2012.12.07.-én a blog.hu oldalon. Az ő szóbeli engedélyével másoltuk át a pumaszállásra.
Vitéz Szentiványi János több történetet is publikált ugyanitt, ezeket az alábbi linkeken érhetitek el:

• A Magyar Kir. Légierő dél-olasz repülő tanfolyama
• Találkozás a Lightningekkel
• Rendhagyó karácsony - 1944
• Kalandsorozat