A székesfehérvári Ybl Miklós Főreáliskolában érettségizett 1941-ben. Mivel nem titkolta az akkori Németország iránti szimpátiáját, az érettségin, feltehetően szándékosan, megbuktatták németből. A végül sikeres érettségit követően jelentkezett a Horthy Repülő-Alap pilótaképzésére, hogy vágyait megvalósítva vadászrepülő lehessen.
A kiképzést követően egységével az orosz fronton harcolt. A későbbiekben a 101. „Puma“ Légvédelmi Vadászrepülő ezred 101/5 „Mókus“ századának a pilótája lett, és a Balaton fölötti, valamint a Bécs környéki légicsatákban került bevetésre. A 10 legjobb magyar vadászpilóta között őt is elküldték a türingiai Gothába, Messerschmitt tanfolyamra. Visszatérése után a további harcokban kétszer lőtték le a gépét, neki mindkétszer sikerült ép bőrrel megúsznia. Másodszor Ausztriában, hóna alatt az ejtőernyőjével, beállított az első útjába kerülő kocsmába, ahol legnagyobb meglepetésére és szerencséjére az ezredtársaival futott össze. A háború végén bajtársaival együtt amerikai fogságba, a pockingi gyűjtőtáborba került. Kiszabadulásuk után a körülmények miatt, valamint szaktudás hiányában az akkor széles körben űzött csempészetből próbáltak megélni. A cigeratta, kávé, csokoládé, fegyver és egyebek mellett embereket is segítettek Nyugatra menekülni, többek között Muráti Lili színésznőt és férjét, Vaszary Jánost.
A '40-es évek vége felé Bad Reichenhallban elfogták, és az amerikai katonai bíróság többéves börtönbüntetésre ítélte. A werli katonai börtönbe került, ahol Kesselring tábornok mellé lett beosztva. Szabadulásakor minden holmija elfért egy mosóporos dobozban, de a tábornok ajánlásával sikerült megélhetést és otthont találnia. Megfogadta, hogy gyökeresen új életet kezd. A vesztfáliai Neheim-Hüstenben telepedett le, megnősült, és keményen dolgozott. 1963-tól rendszeresen hazajárt Magyarországra szabadságra, a családját meglátogatni. Soha többé nem volt hajlandó repülőgépre ülni, a sebesség iránti szenvedélyét a vitorlázással és a gyors autókkal elégítette ki. Szabadidejében kikapcsolódásképpen az ókori ravennai minták alapján mozaikképeket készített. 1993-ban halt meg Neheim-Hüstenben.
Az életrajzot és a fényképeket Bardon Pál hadnagy unokaöccsétől, Gams Andortól kaptuk, akinek ezúton is köszönjük.