|
Sebességmérő
A sebességmérő működési elve a
következő:
 A
repülőgép szárnyán lévő Pitot cső elején (jobb oldalt, felső kép) lévő
csövön át egy szelencébe vezetik a torlónyomást (bal ábra, kék nyomás),
ami „felfújja” a szelencét. Ekkor a szelencéhez erősített mutató mutatja
a torlónyomás (a levegő légellenállásából adódó nyomás) nagyságát. A
sárga csőben a statikus nyomást jelöltem, amit a szelence házba vezetünk
be. Azért kell ezt így megoldani, mert a statikus nyomáshoz viszonyított
torlónyomásból számolják ki, hogy mekkora a gép sebessége.
Ha növeljük a magasságot, akkor a
légnyomás csökken, ezáltal a torlónyomás is csökken, vagyis azonos
földhöz viszonyított sebesség mellett (ha feltételezzük, hogy nincs
szélmozgás) egyre magasabban haladva egyre kevesebbet mutat a
sebességmérő. Ez azonban nekünk nagyon jó, mert azzal együtt, hogy a
sebességmérőn is kevesebbet mutat, a ritka levegő kevesebb felhajtóerőt
termel. Tehát, ha tartjuk magunkat a repülési sebességhez (sebességmérő
szerint), akkor a szárnyon a ténylegesen szükséges felhajtóerő fog
termelődni.
Egy laikus ebből tulajdonképpen
semmit nem vesz észre, hiszen mindenhol ugyanannyival megy a repülőgép
(sebmérő szerint), de ha „következtető” navigációval repülünk, akkor tudni kell, hogy mennyi a
pontos föld feletti sebességünk (tudni kell a pontos
szélirányt is), és ahhoz ki kell számolni az éppen aktuális sebességet.
Erre szolgál az IAS/TAS táblázat, ami az Indicated Air Speed / True Air
Speed rövidítése, magyarul kijelzett sebesség / valódi sebesség.
A fenti műszaki ábrán a Pitot
csövet szimbolizálja a rajz jobb felső sarkában lévő szürke téglalap.
Azon van a dinamikus és a statikus nyomásnak a furat. El vannak vezetve
a műszerházig, amiben ott a szelence. A szelencéből egy mechanika viszi
át a „méretváltozást” egy mutatóra.
Pitot cső:
Condorban
használt sebességmérő:
|
