A Szelence

A szelence nem más, mint egy zárt doboz, amelynek két szemben lévő fala könnyen mozog, így nagyon érzékeny a benne vagy a körülötte lévő légnyomásra.

Két fajta van:

Zárt: A teljes „doboz” (a továbbiakban azért a szelence szót használom, a szelence tokjára pedig a „ház” szót) le van zárva, benne légüres tér van (átlag 0,1 – 0,3 Hgmm). Erre azért van szükség, mert ha valamilyen gázzal töltenénk meg, az a melegedés hatására kitágul, és meghamisítja a nyomásértékeket. Az ilyen szelencét Aneroid szelencének nevezzük.

Nyitott: A szelence egy tokba van beépítve, amit „szelence ház”-nak nevezünk. Mindkettőbe egy-egy cső megy be, így lehetőség van két légnyomásérték összehasonlítására, kivonására. Az ilyen szelencéket Vidi szelencének nevezzük. 

Alapvetően mindkettőre igaz, hogy a mérés alapja a szelence falának mozgása (az un. membrán mozgása). Ezt a mozgást nagyon érzékeny mechanikával elvezetik egy mutatóhoz, ami egy előtte lévő skálán mutatja a szelencében lévő nyomást. Különböző méréshatárokhoz (és különböző műszerekhez) különböző áttételeket, mechanikát és műszerskálát használnak. 

Könnyen belátható, hogy egy szelence membránjának a mozgása roppant csekély ahhoz, hogy pontos, megbízható műszereket készítsünk. Ekkor szokták a szelencéket „sorba kapcsolni”, vagyis az egyik szelencébe vezetett nyomást bevezetik egy vagy több másik szelencébe is, de a membránok elmozdulása nem egy mutatót mozgat, hanem a másik szelencét, így az egyenkénti elmozdulás összeadódik. Ez a felépítés természetesen az első és az utolsó szelencére nem vonatkozik, ott a „hagyományos” módon vagy a rögzítéshez, vagy a mutatóhoz csatlakozik a membrán. 

Az érthetőség kedvéért itt minden műszert egy szelencével rajzolok. 

A rajzokon megkülönböztetünk két fajta nyomást:

Statikus nyomást (A rajzokon sárga): Ezzel a nyomásértékkel a levegő adott ma­gas­ságon lévő légnyomását mérjük. A légnyomás a magas­sággal arányosan csökken, és minden irányba hat (tehát ha van egy zárt do­bozom, a légnyomás mindig a felületeire merőlegesen hat). A statikus nyomást az áramlásra merőlegesen néző furatból nyerjük.

Dinamikus nyomást (A rajzokon kék): Valamely, az áramlással „szem­be néző” furaton át vezetjük a szelencébe, vagy más műszerbe. A se­besség növekedésével a dinamikus nyomás is növekszik, viszont a ma­gasság növekedésével csökken. 

Szelencés műszerek hibái:

Műszerhibák:
- a műszer szerkezeti, kivitelezési pontatlanságából adódó mérési hibák,
- a szelence hőtágulásából adódó hiba,
- a szelence anyagának (foszfor-bronz) rugalmasságának megváltozása öregedés, „anyagfáradás” miatt.
- késési hibák a tehetetlenség miatt.
- Módszerbeli, időjárási hibák (szélbefújások, időjárás miatti légnyomásváltozások).

Vissza a főoldalra - klikk ide