hétfő, 28 január 2013 21:43

Gyorsan fel is szálltunk, a Gustávjaink szépen muzsikáltak

Írta: VO101_Tranek
1944, május 13, Sevastopol északi reptér

Hát újra itt vagyok! Rettegjetek muszkák! Végetek van!!! Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, hiszen egy majd egy hétig hadifogságban voltam... Egy balszerencsés bevetésen egy La-5-ös előtte a motoromat és kénytelen voltam ellenséges terület fölött katapultálni. Eddig sohasem volt ilyen, így igen meglepődtem amikor a földre pont egy "fogadóbizottság" kellős közepébe érkeztem. Néhány füstös képű muszka vett körül, felhúzott gépkarabélyokkal... Esélyem sem volt, durván lökdösve, élénk davajozás közepette egy kisebb településre vittek, ahol bezártak egy pajtaszerű épületbe. Enni és inni nem adtak egy napig, de legalább volt időm átgondolni a helyzetemet. Ha vallatnak sem mondok el semmit(gondoltam konokul!!), egyrészt nem vagyok áruló, másrészt azt a kis területet, amit még felügyelünk, azt nem nehéz felderíteni...

Kisvártatva egy sötét hajú fiatal lányka hozott be némi száraz kenyeret és egy kis levest. Na, ez a lányka éjszaka még visszaszökött, de ez más lapra tartozik... Hajnalban csekélyke orosztudásommal megterveztük a szökésemet, amit ő még délelőtt előkészített. Éjszaka sikerült is megszöknöm(hála neki!) és pár nap alatt sikerült visszajutnom a német területre.

Örömmel tapasztaltam, hogy fogságba esésemkor már csak egyetlen használható repterünk volt, most meg már három is... Igaz, mind kis területen helyezkedik el, de jobb, mint a semmi! Az egyik újonccal, Doro őrmesterrel adtunk ülőkészültséget. Az őrmestert már nagyon fűtötte a becsvágy, mindenképpen le akart szedni pár ruszkit! Én sem vagyok az a vén róka, ezért nem is nagyon szóltam rá, hiszen bármennyire is tiszteletreméltó dolog a pozitív hozzáállás, azért a jelenlegi harci helyzet nem a legelőnyösebb, de nem akartam elvenni a kedvét! Jobbak a gépeik, összesen három repterünk van, szóval nem volt túl rózsás a helyzetünk! Megkaptuk a bevetési parancsot, egy támadóköteléket kellett elintéznünk. A repterünket akarják bombázni a mocskok! Kihasználják azt hogy ide van összezsúfolni az összes német és magyar repülős egység!!! Jó taktika, de ha rajtunk múlik, akkor nem esik egyetlen bomba sem a reptérre!!!

Gyorsan fel is szálltunk, a Gustávjaink szépen muzsikáltak... Hatezer méter körül jártunk, amikor mögöttünk feltűnt egy gép. Utasítottam Dorot, hogy tartsa az útirányt és meg a közeledő mögé fordultam. Örömmel vettem észre, hogy német gép, amikor megpillantottam a bombázókat alattunk. Azonnal jeleztem Doronak, de sajnos bedöglött a rádióm. Azt még láttam, hogy ő is a bombázókra veti magát (jah kérem, az ifjonti hév!!!). Körülnéztem és arra jutottam, hogy a kötelék támadható, az oroszok nagy része még nem ért ide vagy csak én nem látom őket. Lecsaptam, sajnos nem a legjobb szögben, de más német egységek is jelen voltak, így a bombázók legénységének figyelme megoszlott és szintből, hátulról támadhattam őket. Az Mk108-as gépágyú nagyon effektív az ilyen típusú célok ellen!!!:-) A csoportot vezető rajt támadtam, két rácsapással két bombázót küldtem a pokol kénköves fenekére. Mivel a bevetés fő célja a vezető raj megsemmisítése volt és eléggé le is lassultam, így a felhők között a tenger felé emelkedtem. Közben Doro őrmester is leszedett egy bombázót, de sajnos bajba került, de sikerült kényszerleszállnia egy mezőre. Én további ellenfelek után kutattam 4000 métere, amikor egy tér-idő görbületbe kerültem(kidobott a szerver!) és hirtelen újra a reptéren találtam magam.

Ekkor a reptéren szinte csak magyarok voltunk, főleg pumások, de volt két Dongós is. Yosser főhadnagy úr elmondta, hogy a bevetésünk szabad vadászat lesz messerekkel és fókákkal. Légi fölényt kell elérnünk a hadszíntér fölött! Tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz, de legalább időlegesen elérhetjük, azzal is a seregeink helyzetét könnyítjük meg!!

Jelentkeztem egy fókára, elvégre a G6-assal egy LaGG3-as ellen nincs annyi esélyem... Beálltam a Dongósok mögé, a többi Pumás a messerekben foglalt helyet és volt még egy japán "cserepilóta" is. A kísérőm egy ismeretlen pilóta volt, akit motorhiba miatt Yosser főhadnagy úr visszaküldött a reptérre. Így egyedül indultam útnak, amit nem igazán bántam, mert így nem kellett még pluszban rá is figyelnem. Lesz nekem elég gondom nélküle is!!!! Emelkedtem ahogy tudtam, hamarosan 7000 méteren voltam. Néhányan már harcba keveredtek, de én még nem éreztem elég magasság- és sebességfölényt a támadáshoz.

Kiszúrtam egy gépet, de nem voltam benne biztos, hogy ellenséges. Elrepültünk egymás mellett ,amikor mindkettőnkben tudatosult, hogy kik is vagyunk valójában. Ő egy kicsit hamarabb reagált, én is húztam a botot, de rendesen. Pont akkor került a revikörömbe, amikor a gépe épp megállt a levegőben. Szokásomhoz híven nem elég előretartással céloztam, így csak a gépe hátsó részét találtam el, kilyuggatva a függőleges vezérsíkját. Néhány olló-szerű manőver (és kb. 2000 méter elvesztése) után az orosz megunta és leborított. Én utána(ekkor már vérszemet kaptam)!!

Néhány rövidebb sorozat a kis kaliberből eltalálta ugyan a gépét, de elég távol volt ahhoz, hogy ez ne okozzon gondot. Egy ollózással próbálkozott, de nem vette figyelembe az előző találataimat. A vezérsíkjai sérültek voltak, így még nekem is sikerült lőhelyzetbe kerülnöm. Végiglőttem a gépét(megint csak a törzs hátsó részét), ami már neki is sok volt. Egyenesbe hozta a gépét, és gyorsan kiugrott. Csináltam neki egy tiszteletkört, elvégre nagyszerűen harcoltunk és hiába van háború, maradjunk emberségesek!!!
A gépe oldalán azt olvastam, hogy a hetedik vadászezred tagja és a neve valami Papay vagy hasonló. A légiharc során erősen észak felé kerültem, ellenséges terület fölé. Fölmentem 4000 méterre és hazafelé indultam, amikor újabb problémám volt a rádiómmal, én hallottam a többieket, de ők nem hallottak. Így értesültem arról, hogy az egyik Dongóst üldözi egy ruszki. Ő hazafelé kavar, de szedjem már le mögüle. Már nem sok benzinem volt, de megkockáztattam. A megbeszélt terület felett vártam őket, de csak egyedül jött, a muszka bizonyára visszafordult. Örömmel vettem hazafelé az irányt, félgázon süllyedtem a repterünk irányába. Az útba eső orosz repteret végiggéppuskáztam, megsemmisítve egy légvédelmi ágyút. Két perc múlva már Sevastopol fölött jártam és majdnem teljesen üres tankkal leszálltam.

A szerelők azonnal elém szaladtak, mert már nem nagyon számítottak arra, hogy visszatérünk. Sajnos utólag kiderült, hogy a légiharcok során a mieink vesztesége nagyobb volt, így a bevetés nem volt eredményes. Ennek ellenére örömmel konstatáltam a hadinaplómban, hogy összesen 24 légigyőzelmem van, azaz már csak egyetlen légigyőzelem választ el a kitüntetéstől és a jelentős ellátmánynövekménytől. Főtörzsőrmesterként nem túl rózsás a szegény ember gyerekének a helyzete és egy kis plusz pénz mindig jól jön... De ez még a jövő zenéje...