| |
Mai napon
kaptunk Hegedűs "Stingray" Bélától, a 77th Phoenix sqn tagjától
több
térképet, amit az ő engedélyével a weblapon is megosztunk. Ezeket a
második világháborúból származó térképeket a hihetetlen részletesség, és
felbontás miatt több méretben tesszük elérhetővé: eredeti, 50%-ra és
25%-ra kicsinyített változatokban (eredeti méretben nekem csak a Photoshop
nyitotta meg, semmi más).
Nagyon köszönjük, hogy megosztotta velünk ezeket a páratlan
dokumentumokat. (2008.09.13
23:30 - Tom)
Mai napon újabb
térképek kerültek fel a weblapra, szintén Stingray kolléga jóvoltából,
ezeket is nagyon köszönjük neki
(2010.08.30 18:30 - Tom).
A térképek
fellelésének történetét a szerencsés megtaláló saját írásában
olvashatjátok:
"A fentebb
látható térképek valódiak, kézzel fogható valóság. A Világ, de főleg a
Magyar történelem kézzel fogható valósága a II. Világháborúból.
De Kedves Olvasó, kezdjük az elején... nagyjából 1940 környékén, ugyanis
a pontos időt nem tudom meghatározni... de a fantázia határtalan. De
maradjunk egyelőre 1940 környékén...
A Feleségem családja a meghatározó ebben az időpontban, de részletekbe
nem megyek bele. Szóval, a lényeg: 1940-ben Csanakon a feleségem
nagyszülei voltak a falu jegyzője. Ebből az indokból kifolyólag
elkerülhetetlen volt, a hogy a II-ik Világháború alatt ne hozzájuk
fészkeljék be magukat a magyar katonák, mint alternatív, vagy esetleg
többedleges bázis felállításaként a padlásra.
Az Orosz Felszabadító Hadsereg hatására sajnos -mindenki meneküljön
amerre lát; azaz: iszkiri- jelszó kiáltásával, gyakorlatilag mindent
maguk mögött hagyva a fentebb említett katonák elhagyták eme kis bázist.
Így kezdődött a "szerencse" ami napjainkban folytatódik.
Átugrottunk jó néhány évet, és a közbenső Történelmet nem írnám le,
hiszen mindenki tudja, főleg a Kedves Olvasó. De folytassuk napjainkban,
azaz 2008-ban.
A szabadságunkat töltöttük a Nejem szüleinél Szombathelyen, amikor egy
kellemes délutánon a Nejem Édesanyja a következő szavakat intézte
hozzám:
- Hadd mutassak pár dolgot édes fiam, hátha téged érdekel. Esetleg kinek
lehetne eladni ezeket?
Ekkor elővett kettő darab, vastag papírt. El nem tudtam képzelni mik
lehetnek, aztán majdnem összeestem. Miután széthajtogattam őket, a
szívem vérzett. De nem hibáztattam senkit, hiszen nem lehetett miért.
Előkerült két darab, egy 1940-ből, egy pedig 1942-ből való, igazi,
eredeti, háborúban használatos térkép!!!!
Maga a kézzel fogható valóság a történelemből. Betűkkel és szavakkal
egyaránt leírhatatlan érzések kavarogtak bennem. Ritkán, de előfordul az
olyasmi, hogy megcsókolom az Anyósom, de hogy a nyakába ugorjak?! Ha
valaki mondta volna, hogy megtörténik, mindent mondtam volna rá, de hogy
igaz, azt semmiképp. De megtörtént... nyakába ugrottam. Majdnem mentő
lett belőle, mert ha még pár másodpercig szorongatom megfullad a
szerencsétlen... de mindegy. Ez egy másik történet, amivel nem untatom a
Kedves Olvasót.
Viszont az örömök mellé az ürömöket is fel kell, hogy soroljam. Nem
szeretném, de meg kell tennem...
Több ilyen térkép is volt ebben a házban, ezen a padláson, ahol ezek
voltak. Miután a Nejem szülei meghaltak, a ház lomtalanításra, majd
eladásra került. Rengeteg ilyen térkép volt, talán 30-40 darab is
lehetett, ahogy emlékszem a beszélgetésekre. De mindössze ez a kettő
maradt fenn. Mindössze EZ A KETTŐ!!!
Ragadjuk meg ezt a kicsi, de annál valósabb kézzel fogható Történelmet,
és ne féljünk kimondani: Igen, ezek mi vagyunk. Ez a történelem, aminek
egykor a nagyszüleink nagyszülei, esetleg a saját nagyszüleink is
részese voltak. Mert ezek mi vagyunk. Kis darabkái ugyan, de mi vagyunk!
És íme, egyszerre két részlet is jöjjön a Magyar Történelemből: "
Lássanak hát csudát kicsik és nagyok, a történelem, én magam vagyok..."
Regős Bendegúz
Hegedűs Béla
77.PX_Stingray
http://77phoenix.uw.hu/
|
|
