A Luftwaffe alkonya

1944 szeptembere relatív nyugodt volt az őrült augusztussal összehasonlítva, amikor 1000 feletti volt az összes bevetett gép száma. Szeptemberben csak 18 bevetés volt, 570 géppel. A Luftwaffe és a szövetségesei látszólag feladták a légteret a Balkán felett. Szeptember 2-án az osztály alacsonytámadó bevetést repült a Belgrádból Nisbe tartó jármű és vasúti forgalom ellen. 29 db P–38 repült a fák magasságában és szétlőttek 21 vonatot, 82 vasúti kocsit és 80 teherautót. A légvédelem intenzív és pontos volt. Három pilóta maghalt, egyikük William Church hadnagy már a második bevetési turnusát repülte, miután önként jelentkezett a folytatásra. Ez volt a 74. bevetése.
Mélységi támadás

1944 januárjában a 14. FG bombázókat kísért mélyen a németek által megszállt Európába, amikor az időjárás ezt lehetővé tette. 17 kísérőbevetés volt és ezek közül néhány másodlagos célpontok támadásával vagy eredménytelenül végződött a rossz időjárás miatt.

Január 10-én a bombázók és kíséretük Bulgária fölé repült. A célpont Szófia volt. 25-30 agresszív ellenséges vadászrepülő támadta a B–24-eseket a főváros fölött. (1) A 14. FG 9/3/5 győzelmet jelentett. Az osztály egyetlen vesztesége a 48. FS parancsnoka George Richards százados volt, akit akkor láttak utoljára, amikor lesüllyedt, hogy segítsen egy bajba jutott P–38-nak. Láttak ugyan egy ejtőernyőt, talán az volt a századparancsnok. Később nem került elő. Egy P–38 egy motorral tette meg 480 mérföldes utat a bázisig.
Az osztály létrehozása

Az amerikai kongresszus döntésének érelmében a háború elején az amerikai haderők technológiai és mennyiségbeli fejlesztése csak lassan haladt. Az amerikai hadsereg légiereje (United States Army Air Force – USAAF) kevés kiegészítésének egyikeként 1941 januárjában állították fel a 14. elfogó osztályt (14th Pursuit Group, továbbiakban 14. PG). Az osztály a 48., 49. és az 50. vadászrepülő századból (48th, 49th és 50th Fighter Squadron, továbbiakban FS) állt és a kezdeti időkben a kaliforniai Hamilton Field repülőtéren települt. Parancsnoka Thayer S. Olds őrnagy volt.

Az osztály repülőgép ellátottsága elég vegyes volt, gyakorlógépektől a különféle vadászgépekig mindennel repültek. A Republic P–43-ak már akkor elavultak voltak, amikor kigördültek a gyárból. A Vultee P–66-ok Svédország számára készültek, de az embargó miatt nem lettek leszállítva. Kína kapott belőlük valamennyit, a maradékot használta az USAAF. Végül használták még a Curtiss P–40-et, ami egy modern és ütőképes gépnek számított akkoriban. (1)
Mint vadászrepülőgép vezető a honi légvédelmi feladatok ellátására Veszprém repülőterén a 101. vadász repülőezred (Puma) állományában teljesítettem szolgálatot. December 23-án - látva azt, hogy sem 24-én, sem 25-én nem leszek készültségi szolgálatra beosztva - felvetettem Kosaras Sándor főhadnagy barátomnak, hogy jó lenne a Szentestét odahaza tölteni, családi körben, Budapesten. Lévén ő is pesti, sőt vőlegényi státusa folytán, igencsak érdekelt volt az ötlet megvalósításában. Bármennyire nem kecsegtetett a siker reményével, próba-szerencse alapon odavágódtunk Kovács József őrnagy osztályparancsnokunk elé és előadtam elképzelésünket. "Juszuf" őrültségnek tartotta az ötletet, mivel a főváros légterében igen nagy volt az ellenség vadászrepülő-tevékenysége és elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy kis kétüléses Bücker iskolagéppel oda eljuthassunk.
Hát bizony ez a találkozás már jó régen volt - 65 évvel ezelőtt - de az a bizonyos, 1944. április 13-i nap nem csak személyes élményem szempontjából volt jelentős, de az ország számára is fordulópontot jelentett a háborús eseményekben. Ezekben a napokban vette kezdetét a légiháború Magyarország felett. Az alábbiakban azt szeretném elmesélni, hogy ez a bizonyos "találkozás" milyen körülmények között jöhetett létre és milyen következményei voltak.

Abban az időben Börgönd repülőtéren a Repülő Harckiképző Osztály állományában repülőgépvezető-oktatóként repültem. Az Osztály feladata volt a már kiképzett repülőgépvezetőknek magasabb fokú vadász, felderítő, bombázó feladatokat is ellátni képes kiképzést adni. Ez a tevékenység kitűnő lehetőséget biztosított az ember repülés iránti vágyának maximális kiélésére, egyrészt a repült órák, másrészt a repült típusok számának növelésére. Ez gyakorlatilag évi 550-580 repült órát és valamennyi rendszeresített vadász,felderítő, bombázó repgép-típus repülését jelentette.
Köztudott, hogy a gyászos emlékű trianoni békediktátum nemcsak az ország területének kétharmad részéről és az ott élő magyarság millióitól fosztotta meg az országot, de azáltal, hogy a katonai repülést megtiltotta, a repülőgépeket megsemmisítette, a repülőgépgyárakat leszereltette, a védelmi képességet is jelentősen korlátozta. Ezután a katonai repülés közel két évtizeden át csak nagyon szerény mértékben, különböző fedőnevek alatt és keretek között létezett. Csak 1937-38-ban változott meg az európai politikai helyzet annyira, hogy enyhültek a tilalmak, megszűntek az antant bizottsági ellenőrzések. 1938. augusztus 22-én a jugoszláviai Bledben a kisantant országok nevében a jugoszláv miniszterelnök, a csehszlovák és román külügyminiszter, a magyar kormány nevében a belgrádi magyar nagykövet aláírták azt a szerződést, amelyben a felek lemondtak az egymás elleni fegyveres fellépésről és elismerték Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát. A szerződés aláírásával megszülethetett a törvényes Magyar Királyi Légierő.
kedd, 18 június 2013 12:50

Vitéz Szentiványi János - Kalandsorozat

Írta:
Mára már erősen megfogyatkozott azoknak a száma, akik a második világháborúban a légierő kötelékében harcoltak. Az akkori események és történések számos leírásban, történetírási feldolgozásban már többé-kevésbé ismertek. Én ezúttal inkább személyes élmény-morzsák felidézésével próbálok visszaemlékezni a háború utolsó hónapjaira, amelyek számomra nem éppen eseménytelenül teltek el.
hétfő, 05 november 2012 04:56

Horváth György hadnagy felkutatasa

Írta:
A cikket írta: Magó Károly, Fényképek: Légrády Lajos
A cikk eredeti helye: Magyar Roncskutató Egyesület
A cikket Légrády Lajos engedélyével másoltuk át a pumaszállásra, amit ez úton is köszönünk.

MKHL. Me-109 Búcs, Szlovákia 1945 február 19
Eltűnt. 1945. 02. 19.
Horváth György hadnagy utolsó légi harca

64 évvel ezelőtt elhallgattak a fegyverek és véget ért a II. világháború. Elkezdődött az újjá építés, a romokból lakóházak, a csataterekből mezőgazdasági területek lettek. A háború nyomai eltűntek, de a felszín alatt még sok titok vár a kutatókra.
szerda, 05 március 2008 22:00

Puma repülőterek / Veszprém-Jutas

Írta:

Balogh Ákos veszprémi gyűjtő vagyok. 1991-ben születtem Veszprémben és körülbelül 2006 óta foglalkozom a Veszprém-Jutas repülőtérrel. Minden érdekel, ami a katonasággal, a világháborúkkal kapcsolatos. Édesapám katona volt a Veszprém-szentkirályszabadjai katonai repülőtéren (míg meg nem szűnt 2004-ben). Kiskoromban sokszor voltam a reptéren, az összes repülőnapon vagy csak úgy látogatóba, és valószínűleg akkor kaptam el egy "vírust"aminek köszönhetem a rettenetes érdeklődésemet a repülőgépek, helikopterek és a repülés iránt, no meg persze a rajongásom a honvédség után. Katona nem szeretnék lenni viszont a fegyverek és az egyéb felszerelési tárgyaik lenyűgöznek, és ezeket gyűjtöm is, legyen az világháborús vagy napjaink haditechnikájához tartozó.