| |
Felszállás:
Amikre figyelni kell felszálláskor (pálya és a felszálló légtér
ellenőrzése után):
Ne kapásból teljes gázzal indulj, mert a giroszkóp hatás miatt a gépedet
elcsavarja a hossztengely körül, és rosszabb esetben géptörés lehet
belőle, jobb esetben csak imbolyogsz. Érdemes a pályairányra állás után
a „tail gear lock”-ot bekapcsolni (Messerschmitt 109-esen), ami
rögzíti a hátsó futóművet, így biztosabban tartja az egyenest (viszont
korrigálásnál is lomhább).
A felszállási technika
géptípusonként változhat, ezért ebbe nem mennék bele. Én szinte mindig
úgy szállok föl a játékban, hogy ívelőlap (flap) nélkül
olyan 210-220 km/h–ig nyomom neki a földön (botot enyhén nyomva kell
tartani, így nem emelkedik el), majd abból finoman húzva felszállok.
Kihasználom a repteret, ha már egyszer nekünk építették :) Ha terhelés
van a gépen, bombával megrakott Fw 190, vagy Ju 88, akkor a kifutási
szakasz közepén nyitom rá a take-off ívelőt, és úgy szállok fel.
Vigyázni kell azonban, hogy az ívelőlapot csak a biztonságos magasság
elérése után csukjuk vissza, mert az ívelőlap csukásakor a gép
felhajtóereje csökken (tehát vagy süllyedni kezd, vagy csökken az
emelkedése), és alacsony magasságon ez nagyon veszélyes!
Illő odafigyelni a szélre, mert ha hátszélben repülsz, akkor a
szélsebesség kivonódik a repülőgéped sebességéből, szembeszélnél
hozzáadódik (a földhöz viszonyított, szükséges felszálló-sebességhez). A
szembeszél ezenkívül segíti a kormánymozgatásokat (nem fúj be hátulról).
A játékban én nem láttam semmi különbséget, akármilyen idő van.
Átesés
Itt, a lenti képsoron lehet látni egy átesést. A füstölő csíkján jól
látszik, hogy eleinte a füstcsík a géptörzs mellett, alatt húzódott. A
sebesség csökkenésével, azonban csökkent a felhajtóerő is, amit az
állásszög növelésével lehet –kis mértékben- korrigálni (húzom a botot,
így egy ideig még nem kezd süllyedni). Azonban jól látszik, hogy itt a
bot húzásakor a gép nem indult el fölfelé, csak az orra emelkedett meg.
A 3. képen még kritikus állásszöggel repül, a negyediken azonban már
túllépte azt. Az áramlás leválik a szárnyról, megszűnik a
felhajtóerő, és a gép átesik. Az átesés következtében lebillent. (Ha
ekkor nagyon intenzív csűrőmunkával sikerül a gépet egyenesben tartani,
de az erőteljes süllyedés megmarad, azt a manővert hívjuk liftezésnek).
Átesés előidézése: a gépet vízszintesen tartjuk, majd enyhén húzva a
botot levesszük a gázt, és a gép vagy átmerül, vagy átesik.
Vigyázat, az átesést nagyon könnyen követi a dugóhúzó, ha nem reagálunk
azonnal. Fordulni szigorúan tilos, az szinte biztos dugó (vagy
lebillenés), helyette a bot nyomásával (és a motorteljesítmény
fokozásával) kell a sebességet gyűjteni.
Van egy másik fajta átesés, aminél
nem számít, hogy mekkora a gép sebessége. Ezt hívják dinamikus
átesésnek. A lényege abból ered, hogy ha a botot meghúzzuk, akkor
tulajdonképpen nem a gép orrát húzzuk fölfelé, hanem a farkát nyomjuk
lefelé. Ha ez a lefelé ható nyomás nagyon intenzíven, hirtelen megy
végbe, akkor a gépet „beforgatja” ugyan, de a gép tehetetlensége miatt
nem indul el azonnal fölfelé. Ekkor az állásszög meghaladja (sokszor
jelentősen meghaladja) a kritikus állásszöget, és a gép átesik
(hasonlóan, mint az állásszöget magyarázó ábrán).
A leszállás:
A leszállás
tulajdonképpen egy átesés, csak olyan alacsonyan jön létre, hogy nem
lebillen, vagy dugózik, hanem szépen földet ér. A szép leszállásnál
mindhárom futó (farokfutós gépeknél) egyszerre ér a földhöz, nem ugrál,
nem imbolyog. Ezt csak gyakorlással lehet megtanulni, hogy szépen tudj
leszállni. Alapvetően a géped orrával a reptér elé célzol majd a
siklószög megtörése miatt (kezded felhúzni) fogsz a reptér szélén
leszállni. A kilebegtetés ettől függetlenül ne a reptéren kívül
kezdődjön, mert úgyis van hely leszállni. Tilos laposan bejönni , és
motorral húzatni a gépet, mert hajtómű hiba esetén sem hely, sem idő
nincs korrigálni, biztosa géptörés!
Ha leszállás közben elpattan (feltételezve, hogy leszállósebességgel
mentünk), akkor nem szabad a botot előrenyomni, maximum (ismétlem,
maximum) egy kicsit visszaengedni a húzásból, mert akkor hirtelen
csökkentjük a szárny állásszögét, és a felpattanási magasságról
visszazuhanhat (nem vagyunk mi malacok, hogy az orrunkkal túrjuk a
földet…). A botot megtartva kel megvárni, míg újra a földhöz simul (a
légpárna effektus miatt nem csapódik oda).
Ha valamelyik futómű megsérül, akkor az ép futómű oldalára kell dönteni
a gépet, és hagyni, hogy magától leessen a sérült oldali szárnyvég. Az
utolsó pillanatig csűrjünk a bedőlés ellen, hogy a lehető legkisebb
sebességgel érjen földet a szárny.
Ha futómű nem jön ki, akkor a leszállás majdnem ugyanaz, mint futóval,
különbség annyi, hogy a kilebegtetési magasság lejjebb van, és tényleg a
lehető leglassabban szálljunk le. Ha van függesztmény (bomba, torpedó,
stb.), azt vagy dobjuk le, vagy inkább ugorjunk. |
|
