hétfő, 28 január 2013 21:13

Most kaptam kézhez a legfrissebb "A Fronton" című katonai lapot

Írta: VO101_Mahgar
Most kaptam kézhez a legfrissebb "A Fronton" című katonai lapot, amelyben a magyar 5/1. repülőszázad nagyszerű eredményeiről olvashattam!

Íme a legfrissebb bevetésük, melyről Mahgar szds. ad beszámolót:

"December 4-én -mint a korábbi napokban is- újabb szovjet előrenyomulásról érkeztek hírek. Most már nem csak Sztálingrád nagy részét foglalták el. A déli frontszakasz elérte Dubovlij Ovragot valószínűleg rövidesen el is foglalja azt a térséget, északon pedig Ilovja került vörös kézre. Sajnos Kalach és Oktiabrszkij is nemsokára front városokká válhatnak. Úgy tűnik mégsem érkeznek meg időben a beígért páncélos alakulatok... Mindezek mellett egyre gyakoribbá válnak a Yak-9-esekkel és a P-39 kobrákkal való találkozásaink, és bizony ezeket már korántsem lehet olyan könnyen leírni.

Ilyen és hasonló témák járták körül a reggeliző asztalt, mikor jön a hír: - 5/1. század parancsnoka azonnal jelentkezzen a reptér parancsnokságnál! Maister, aki épp előző napi sikereit mesélte a "zöldfülűeknek" már sebes léptekkel haladt a parancsnoki iroda irányába. 5 perc sem telt el és már jött is vissza. Kiderült, hogy a még napokkal ezelőtt Ilovjában állomásozó zuhanóbombázó alakulatot szinte egészében megsemmisítettek a meglepetésszerűen támadó szovjet bombázók! Éppen most kellene egy stratégiailag fontos hidat bombázniuk. Természetesen Maister azonnal elvállalta a feladatot, vagyis az 5/1.-es század bombázni fogja a hidat!

Nagy a káosz uralkodik reptéren. Olyan, mintha az összes német repülőalakulat itt székelne Kalachban. Csoda, hogy nem kapunk bombatámadást. Mi már jó néhány napja idetelepültünk de sajnos nem a megszokott szerelői gárda dolgozik a gépeinken. Néha elő is fordul, hogy a motor nem húz úgy, ahogy kéne... Mire befejezzük a reggelit már készen is van az eligazítás. Nem számítottunk ilyen bevetésre, pláne a frontvonalak mögötti repülésre nem. Maister százados úgy dönt, hogy 5-en megyünk: jómagam, Menyus és Tobak cica visszük az 500 kilós bombát, Sanyo és Maister fedeznek minket. Sanyo, Maister és Menyus tapasztalt pilóták, cica pedig sokat gyakorolt zuhanóbombázást, így optimistán fogadtuk a hírt. Célunk pedig az a híd, mely Sztálingrád és és Volzhszkij közötti forgalmat lehetővé teszi.

Közben Maister jelenti, hogy egy négygépes olasz raj is portyázik majd a környéken és még egy német rotte is velünk jön. Mielőtt elindulunk épp Sanyo magyarázza nekünk, hogy az olasz gépek mennyire hasonlítanak a Yakokhoz, ráadásul a festésük is hasonló... Gépeink gyönyörűen csillognak a téli napon. Alig múlt el fél 9 mikor bekötjük magunkat és indítjuk a motorokat. Én kissé tartok a bevetéstől, nem vagyok hozzászokva a féltonnás többletsúlyhoz. Azonban tervünk jónak ígérkezik: enyhén délkeleti irányba repülünk, majd 7000-es magasság elérése után északnak fordulunk és oszlopba rendeződve zuhanunk a célra. Fel is szállunk mind a heten és két perc múlva már szép kötelékben emelkedünk az égi "áldással" a hasunk alatt. Maisterék fürgén cikáznak fejünk fölött és gyorsan érik el a 7-8000-et. Az új G-2-esünk kitesz magáért mert plusz teherrel is igen jól emelkedik. 8-9 perc múlva balra kinézve jól látjuk Sztálingrádot. Rengeteg német egység menekül alattunk, verik fel a havat rendesen... Reménykedünk, hogy az orosz földi csapatok nem riasztják a vadászokat, mert ha megjelennek, akkor cél nélkül dobnunk kéne a terhet.

Már a céltól kb. 20km-re délre vagyunk mikor kiadom az "oszlop" vezényszót. 4-500-al robogunk de sebességünk gyorsan nő! A bomba húzza magával a gépet rendesen. Pillanatok alatt 700 környékén van a gép,de mintha már 750-et is elérném. Ezt nem a sebességmérőből, hanem a szárnyak enyhe remegéséből tudom. Picit visszahúzom a gépet és úgy kinézem a szemem, hogy majd kiesik. Vadászt továbbra sem látunk.

Süllyedünk tovább 3000-ig most már a "végső" zuhanásra felkészülve. A híd most már egészen nagynak tűnik, ráfordulok majd 45 fokos szögben a maximális sebességet súrolva zuhanok. A légvédelem iszonyatosan sűrűn lő ránk. Robbanások és fehér pamacsok mindenfelé (főleg a gépem körül...). A híd a célkeresztben van végig, csak oldás előtt és után fogom majd picit hasra húzni a botot. Az emberek eszeveszetten szaladgálnak a hídon, szinte látom kétségbeesett arcukat. A szerelőket kértem, hogy 3 másodperces késéssel robbanjon a bomba, így biztosan a hatósugáron kívül leszek robbanáskor. 500 méter, 400-300-200 méterre vagyok már a hídtól és...OLDÁS! Oldás után meredeken felhúzom a gépet majd két másodperc múlva robbanás! Majd még egy, utána még egy harmadik. A légvédelem már kissé enyhébben lő, úgy látszik nekik is jutott a jóból... Vadászokat még mindig nem látok. Úgy látszik könnyű dolgunk van ma! - gondoltam. Csupán két pontot látok közeledni Sztálingrád felől, jó messze vannak. Könnyelműen odairányítom a vadászainkat nem törődve kis magasságunkkal, vagyis azzal, hogy per pillanat, akik bombáztunk könnyű prédák vagyunk. Mire mindez végigmegy az agyamon ezernyi sárga nyomjelzőt látok mindenfelé!! Rádión hallom közben: - Kobrák zuhantak ránk a napból!

Óriási szerencsémre egyetlen lövedék sem koppant a gépemen, annál inkább Menyusén és Tobak gépén... Ordítjuk Maisteréknak a helyzetet, majd azonnal az egyik tüzelő Kobrára fordítok. Iszonyatos látvány a tüzelő kobra: szinte egyetlen lángnyelvvé válik a gépnek az orra meg a szárnyai. Menyus szokásos nyugodt modorában jelenti, hogy lőnek rá. Vészteljesítményt is nyomom a motornak, azonban túlságosan távol vagyok még. Egyszer csak reccsenést hallok a rádióból majd látom Menyus gépét meredeken zuhanni... Mély, dörmögő hangját sem halljuk többé...

Tobak cica is itt kószál a környéken de nem tudom megkeresni, mert mögöttem már tapad rám egy Kobra és lő is! Na rá a kakaót és iszonyatos figurákat vágok le. Váltott fordulók, dobott orsók, csúsztatom is a gépet és már szürkül előttem a világ. A Kobra le tudja fordulni a G-2-est, de ha nem a "limiten" nyomja a ruszki, akkor már a G-2 kerülhet előnyösebb szituációba. Ez is történt. Egy Immelmannal feldobom a gépet és szerzek annyi magasságot, hogy a Kobra el is veszít. Mire megtalál már tüzelek is rá! De látom itt vannak Maisterék is, épp jókor. Nem is egy de két-három kobra is itt kószál. Én már el-elkapom az előttem lévőt géppuskával. Úgy tűnik nem fogom tudni elkapni, mert mögöttem is jön egy. Így forgolódunk egy darabig. Egyfolytában arra számítok, hogy elkap az üldözőm, de egyelőre a célra koncentrálok. Majd egyszer csak megeresztem a gépágyút! Pont a szárnyát kaptam el egy váltott fordulóban és az azonnal le is szakadt! Le borítok gyorsan, mert már nagyon lóg rajtam a másik ruszki. Koppannak is a lövedékek rendesen, de hál' Istennek mind a szárnyon és mind kiskaliberű. Viszont a tovarish kezdi belőni magát. Szinte üvöltök a rádióba segítségért, mert ha egy 37 milis elkap akkor végem... Jön a megnyugtató válasz , hogy - Rajta vagyok, rajta vagyok ne sz... be! - Látom is már Maister cápafogas gépe "ül' a kobrán. Alig várom, hogy leváljon rólam a vörös csillagos gép, de úgy látszik elkapta a "harci láz" és minden áron rajtam marad. Ez is lett a veszte. Maister egy jól célzott lövéssel elkapta, sötét füst, láng és azonnal zuhant is a ruszki!

Vizsgálom a gépemet, minden működik, motor húz, fegyvereim épek! Ilyenkor legbiztosabb dolog az emelkedés spirálban. Kinézem a szemem majd Maister hangja: -Mögöttünk légiharc! - Úgy látszik az egyik német keveredett légiharcba, vagy tán Sanyo az? Látjuk is a színtiszta fehér gépeket. De nemcsak kobrák, hanem Yakok is vannak, méghozzá úgy tűnik az új szériából (9-esek). Látszik, hogy új gépek, mert nagyon kímélik őket a pilóták. Igazából nem tűnnek sokkal jobbnak a Yak-1-eseknél, vagy 7b-knél... Húzom a botot, ahogy bírom és pillanatok alatt az egyik mögé kerülök. Fordul, fordul de messze nem úgy, ahogy lehetne. Lövöm is állandóan, és "eszi" a rövid sorozatokat. Majd megpróbálkozik egy régi trükkel. "Féldugóba" viszi a gépet majd egy félorsóval megpróbál mögém kerülni. Nem előszór látom ezt a mókát, így egy gyors mozdulattal felrántom a fűrészt, majd felülről rázuhanok, és folyamatosan lövöm! Ennyi füstpamacsot még nem láttam gépen, úgy ette a gépágyú sorozatomat! Áthúzok fölötte és akkor látom, hogy több apró részre szakadt már a gép... Megint emelkedek, majd a távolban látok egy dugózó kobrát, meg egy ernyőn lógó pilótát! Maister talált egy kobrát! Horrido!!

Tovább pásztázzuk a légteret, mikor meglátunk egy menekülő Kobrát, enyhén füstölve "szalad" haza. Rázuhanunk és már lőjük is, illetve először én. Maradék lőszerem azonban elfogyott így Maister vette kezelésbe a pácienst. Hát mit mondjak ez sem egy Pokrishkin, mert úgy csinálja a loopingokat, mintha Li-2-esben ülne. Maister könnyedén követi, egyfolytában sorozza, majd az egyik looping tetején nagyon elkapja. Maister megszerzi a harmadik győzelmét egy bevetésen! A Kobra sötét, sűrű füsttel zuhan, a pilóta mintha kiugrana a gépből. Több gép nincs a légtérben. Tobak cica úgy látszik elkeveredett. Rádión mindenesetre nem válaszol. Reménykedünk, hogy nem lőtték le.
Szépen, kötelékben repülve indulunk hazafelé. 10 perc múlva már le is szállunk. A reptéren jelentik, hogy sajnos több olasz gépet is lelőttek, az egyik német pilótát a légvédelem lőtte le, és tőlünk is hiányzik két gép. Mi még reménykedünk. Hátha előkerülnek a magyar fiúk, talán hasra szálltak, vagy kiugrottak...

A feladatot mindenesetre teljesítettük! Adtunk a vörösöknek! Szép volt bajtársak!" Reménykedjünk. Hátha előkerülnek a magyar fiúk, talán hasra szálltak, vagy kiugrottak és nemsokára ismét repülhetnek, ki tudja, még talán ma... ;)