kedd, 12 július 2011 15:56

Szeverényi Kálmán

Írta: Szeverényi István
icon szeverenyi kalmanSzeverényi Kálmán hivatásos vadászrepülő hadnagy életútja (1920.02.25.-1945.02.22.)

Szeverényi János (Taktaszada, 1888.02.19, erdész) és neje, Lipkovics Franciska (Aldebrő, 1891.07.14.) 1907.02.05-én kötöttek házasságot. A szülők házasságából 5 fiú és 4 leánygyermek született. A gyermekek nevelését és taníttatását az anyagi gondok ellenére is elsőrendű feladatnak tekintették. Kálmán bátyám a család 5. gyermekeként, 1920.02.25-én született. Általános iskoláit (l-4.osztály) Kecskemét-Matkópusztán végezte. Az 1930-31 - 1937-38 iskolaévben a kecskeméti kegyestanítórendi római katolikus gimnázium 1-8. osztályos tanulója volt. Jeles eredménnyel érettségizett. Mint anyagilag rászoruló és jó tanuló gyermek, tandíjmentességet élvezett. Példás magatartása és tanulmányi eredményei alapján a gimnázium utolsó éveiben, tanárai ajánlására Dr. Simon Balázs orvos alezredes gyermekét korrepetálta. Bátyám és a korrepetált gyermek szülei között bensőséges kapcsolat alakult ki. E kapcsolat hatására Kálmán elhatározta, hogy a gimnázium sikeres elvégzése után katonai pályára lép.

Kálmán tanulmányainak befejezését követően a Nemzeti Repülő Alap Délvidéki AERO C keretében kiképzésen vett részt Szegeden.

1939.10.11-én, 19 évesen katonai behívóparancsot kapott a nagykőrösi 37. Honvéd Kiegészítő parancsnokságtól. A honvédségi alapkiképzést követően felvételt nyert a Kassai Magyar Királyi Horthy Miklós Honvéd Repülőakadémiára. A repülőakadémia III. évfolyamát az 1942-43-as tanévben 4,425 átlagegységszámmal, igen jó eredménnyel, kettős kitüntetéssel, 32/3 osztályragszámmal, idő előtt sikeresen elvégezte.

Kormányzó úr Őfőméltósága bátyámat 1942. december hó 6.-val repülő hadnaggyá avatta, 1941. szeptember 1-i ranggal. (Honvédségi Közlöny 50. szám, 1942)

A végzettek és kinevezettek közül a legkiválóbbak vadászkiképzésre kerültek, és Kálmán bátyámat több társával 1943 júniusában a Keleti frontra vezényelték, (az 5/2 vadászosztály kötelékében) és 1944. december 31-ig 151 harci bevetésen vett részt.

Első légi győzelmét az orosz fronton 1943.10.07-én aratta. Egy La-5 típusú vadászgép került veszteséglistára. Utolsó légi győzelme 1945. 02. 21-én volt, amikor egy B-17 G amerikai bombázót lőtt le Bazsitól nyugatra. A bombázó személyzetéből 9 fő ejtőernyővel elhagyta a gépet, 1 fő hősi halált halt. 1944 második feléig a Keleti fronton, ezt követően haláláig a magyar légteret védve harcolt. (Gaál Gyula: Szabadvadászat) Hat igazolt légi győzelme mellett vitatott még 2. A Magyar Szárnyak 1991 évi számából (61-62. old.) nem derül ki, hogy az 5/2 önálló század, ahol Kálmán bátyám is szolgált 1943 szeptemberétől 1944 május végéig hány ellenséges gépet semmisített meg. Mennyit 1943-ban, és mennyit 1944-ben. Ezen időszak harci cselekményei (mintegy 8 hónap) azért nem tisztázottak, mert az 5/2, ill. 102/l szd. német alárendeltségben tevékenykedett. Gyakoriak voltak a harci áttelepülések, és azt sem ismerjük (az alapos kutatások ellenére sem) hogy miként és milyen módon terjesztették fel az illetékesek esetleges légi győzelemmel kapcsolatos igénylésüket a dandárparancsnokságra és onnan hová irányították a felterjesztéseket. Számos légi győzelem nem került igazolásra és a pilóták sem részesültek hivatalos elismerésben. (Gaál Gyula: Szabadvadászat, 49-55.old.)



Meggyőződésem, hogy ezen időszakban Kálmán bátyámnak is lehetett, és volt légi győzelme, ami a fenti indokok alapján nem kerülhetett elismerésre. Demény Aladár úr (Budapest) 1995. május 21-én hozzám írt levelében kutatásai eredményeként közli bátyám légi győzelmeit, amiért nagyon hálás vagyok.

Légigyőzelmek
Magyar Királyi
Honvéd Légierő
1938-1945
  • 102/1 3-5szd. Boston 4sz. Légierő 'A'
  • 102/1 szd. IL-2 Keleti front
  • 5/2 szd. La-5 Keleti front
  • 5/2 szd. Boston v. IL- (közös lelövés?)
  • 102/1 szd. Il-2 Büdszentmihály
  • 102/1 szd. Il-2 Kecskemét
  • 102/1 szd. Il-2 Jászberény
  • 102/2 szd. B-17 USAF
  • 101/7 szd. B-17G USAF
  • 101/7 szd. B-17G USAF
  • 101/7 szd. B-17G USAF
  • 101/7 szd. légi harcban megsebesült, kényszerleszállt.

Kálmán bátyám lelövésének körülményei:

1945. február 22-én a 101/7 és 101/8 szd.-tól 8 gép startolt harci bevetésre. A 7. szd. kötelékének parancsnoka Szeverényi Kálmán hadnagy volt. Légiharc volt a Jak-?-esekkel 16:30 és 16:50 között. Eredmény: Szeverényi hdgy. gépének léghűtője és ő maga is találatot kapott és leborított. Tata-tóvárostól 600 méterre, északra hasra szállt. 50-60 méter gurulás után a szárny leszakadt, a törzs kettétört. Kísérői több rácsapást (áthúzást? - szerk.) intéztek, mozgás nem volt. (lsd. Bevetési napló 1945.11.22. 15:30-16:45)

Amint a harcoló kötelék visszaérkezett Veszprém repülőterére előállott a Vöröskeresztes kocsi, annak vezetőjével Galánffy hadnaggyal és Domonkos szakaszvezető főgépszerelővel, elindultak Tata-tóváros körzetébe, ahova este 10 óra körül, holdfényben érkeztek meg.

A beszakadt jég miatt a gépet nem tudták megközelíteni. Szólították Kálmánt, de nem jelentkezett. Domonkos szkv. Kálmán bajtársa derékszíjából kötelet kötve magára, jégtábláról jégtáblára ugrálva ért el a géphez, de bátyám már nem volt ott. A hevederek el voltak vágva, bélelt repülőkabátjának foszlányait és vérnyomokat lehetett látni az ülésen. Az ütközés következtében a műszerfal hátranyomódott

Bementek a bolgárkertészek kunyhójába, ahol azt a felvilágosítást kapták, hogy a gép lezuhanása után mintegy fél órával mentették ki a németek. Ezt követően bementek a Tata-tóvárosi katonai parancsnokságra, ahol közölték, hogy egy repülő hadnagyot a polgári iskolában felállított tábori kórházban ápolnak. Ott az ügyeletes orvos elmondta, hogy azonnal operálni kellett a gépágyúszilánkok eltávolítása miatt.

"Egyébként minden rendben van nála, épp egy félórával ezelőtt mesélte el lelövésének történetét. Az orvos megengedte, hogy meglátogassuk és velünk jött. A folyosón egy ápolónő jött felénk és jelentette, hogy Szeverényi hdgy. hirtelen rosszul lett. Amikor a szobába léptünk megismert bennünket. Nekem annyit mondott: - Domi, alkalomadtán írd meg a szüleimnek. - Tíz perc múlva az orvos közölte, hogy meghalt. Még azon az éjszakán visszavittük Veszprémbe, ahol a reptér melletti katolikus temetőben katonai pompával temettük el. A háború után nyugatról hazakerülve tudattam szüleivel a szomorú eseményt, amiről addig nem tudtak, és várták vissza fiukat." (Idézet Domonkos János szkv. 1976. január 26-án írott leveléből.)

Megkülönböztetett tisztelettel és köszönettel tartozik a Szeverényi család vitéz Domonkos János m. kir. szakaszvezetőnek a 101 Puma ezred 7. Százada főgépszerelőjének, amiért 1945.02.22-én bátyám lelövését követően kutatására indult és bátyám halálos ágyán tett kérésének "Domi alkalomadtán írd meg szüleimnek" maradéktalanul eleget tett. A háború után nyugatról hazatérve személyesen kereste fel Matkópusztán a családot, és közölte a tragikus hírt. Vitéz Domonkos János érdeme, hogy a temetés helyszínét is meghatározta. A háború után 1946. március 14-én Kálmán és János bátyámat (aki a Kiskunfélegyháza térségében dúló páncélos csatában 1944. október 24-én sebesült meg, innen kórházba szállították és 1944. december 26-án halt hősi halált) a család Kecskeméten újratemette.

Én ebben az időben orosz hadifogságban voltam (1945. március 31. - 1948. november 6-ig) és még 1948. március 15-én nem tudtam bátyáim hősi haláláról és újratemetéséről.

A Szeverényi család 4 fiú tagja: János, Kálmán, Márton és István a II. világháborúban más-más fegyvernemnél és harctéren szolgált. János páncélos törzsőrmesterként, Kálmán hivatásos vadászrepülő-hadnagyként, Márton és István gyalogos szakaszvezetőként védte a hazát.

János bátyám 1944. december 26.-án, Kálmán 1945. február 22.-én halt hősi halált.

Bátyáim katonai pályafutásáról, hősi haláluk valós körülményeiről kutatást folytatni a háborút követő évtizedekben nem lehetett, de irántuk érzett testvéri szeretetünk, tiszteletünk, emlékük életünk utolsó percéig élni fog. Az 1980-90-es években kedvező és sorsdöntő fordulat következett. Simorjay András és Szotyori Nagy János (bátyám kassai akadémiai évfolyamtársai) 1985. Szeptember közepén - rövid levelezést követően - lakásomon felkerestek és az akadémián eltöltött évekről részletesen tájékoztattak.

Buda György, volt akadémiai évfolyamtársa 1988 nyarán Bécsből, osztrák feleségével szintén felkeresett és családi környezetben kaptam tájékoztatást az 1942-43. évi akadémiai eseményekről.

Sajnos repülőtisztté avatásukat követően útjaik elváltak. Kálmán bátyám a légierő vadászegységéhez, míg évfolyamtársaikat a felderítőkhöz, vadászbombázókhoz vezényelték.

Hosszú évek óta levelezést folytattam Kálmán és János bátyám katonai pályafutásának felkutatása érdekében. E törekvésemben nagy támogatást kaptam Dr. Orbán László úrtól.

Köszönettel tartozom Dr. Orbán László úrnak, Márton bátyám vejének, aki külföldi kapcsolatait felhasználva 1994-ben levélben felkereste az USA-ba kivándorolt Peterdy urat, a Magyar Szárnyak főszerkesztőjét, aki ezt követően levélben megkeresett, és hasznos tájékoztatást adott Kálmán bátyámról. E tájékoztatást követően vehettem fel a kapcsolatot Mr. Stephen Kálmán (USA), Mr. Július R. Gaál (Ausztrália), és Demény Aladár úrral (Bp.). Mr. Stephen Kálmán zászlós, Kálmán bátyám századtársa 1994 nyarán San Franciscóból hazatérve, lakásomon rövid időt eltöltve elmondta visszaemlékezéseit, a harctéren együtt töltött időszakról, közös harci bevetésekről, de elmondása szerint "az elmúlt 50 év igen hosszú idő". Mr. Július R. Gaál úrral 1994-ben leveleztem. Tényszerű információi, bátyám általa ismert légi győzelmeinek közlése, vitéz Domonkos szkv. Kálmán bátyám hősi halálával kapcsolatban írt emlékeztetőjének megküldése, felbecsülhetetlen érték számomra.

Demény Aladár úrral 1995-ben folytattam levelezést. Tőle is tényszerű információkat kaptam bátyám általa ismert légi győzelmeiről. Tobak Tibor (Bp.) nyugalmazott állományú repülőezredes úrral 1993-tól haláláig leveleztem. Személyes találkozásunkkor meghatározó információk birtokába jutottam. A "PUMA ezred derékhada" címen írt visszaemlékezéséért hálás köszönettel tartozom.

A John Peterdy úrral, aki más csapategységnél szolgált, mint bátyám, 1994-ben folytattam levelezést.

Fehérváry István úrral (Santa Fe) 1995 áprilisában leveleztem. Mészáros Gyula úrral (Veszprém) 1994 szeptemberétől leveleztem. Kezdeményezésére a Hadtörténeti Levéltárnál a veszprémi 101-es Puma vadászrepülők iratait (I doboz 67/biz. szám) - gyakorlatilag egyenként - végigvizsgálhattam. Sajnos a fellelhető iratok nagyon hiányosak, és még azt sem sikerült kideríteni, hogy a 101/7-es századnál kik voltak bátyám századtársai. A bevetési parancsok, kitüntetések, előléptetési fölterjesztések nagyon hiányosak.

Merász József úrral (Kecskemét volt polgármestere) Kálmán bátyám városi ösztöndíjával kapcsolatban szintén leveleztem 1992-ben.

Dr. Lovas Dániel úr, a kecskeméti Petőfi Népe főszerkesztője, Kálmán bátyámmal kapcsolatos visszaemlékezést jelentetett meg a lap 1994. jan. 23-i számában.

Köszönettel tartozom lovag Kenyeres Dénes nyugalmazott állományú honvéd alezredes úrnak, amiért a kecskeméti Petőfi Népében Kálmán bátyámmal kapcsolatos cikk megjelenése után személyesen megkeresett. A jó hangulatú beszélgetés témája Kálmán bátyám élete, katonai pályafutása volt, hasznos információkhoz jutottam. Az ezt követő kutatás eredményeként a Magyar Szárnyak 1996. évi 24. számában cikk jelent meg Kálmán bátyámról "Légiharcban vesztette életét" címmel, Kenyeres Dénes úr tollából. 1995.02.22-én, 1999.03.13-án és 2002.03.12-én a kecskeméti piarista templomban, hősi halott bátyáim emlékére tartott gyászmisét követően, a piarista gimnáziumban az iskola II.világháborús emléktáblája előtt, a koszorúzást megelőzően Kenyeres Dénes úr mondott beszédet, melyben Szeverényi Kálmán és Szeverényi János harci érdemeit, hazafiasságát méltatta. Köszönettel tartozom Dr. Farkas István piarista paptanár úrnak, aki minden alkalommal vállalta az énekes mise celebrálását.

Köszönetet mondok az MH. Légvédelmi Parancsnokságának és a Magyar Veterán Repülők Egyesületének, amiért személyesen meghívtak a hősi halált halt magyar katonai repülők emlékművének veszprémi avatására, és a Magyar Katonai Repülők XI. kecskeméti találkozójára.

Ugyancsak köszönettel tartozom az 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati ezred, ill. a kecskeméti Repülőbázis Parancsnokságának, a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek, a Veterán Repülők szervezetének, és mindazoknak, akik a gyászmiséken részt vettek, a Szeverényi családdal együtt emlékeztek.

Szeverényi Kálmán kecskeméti születésű vadászpilóta 57 évvel ezelőtt, hazánk légterének védelme során a legdrágábbat, amit katona adhat hazájának, ifjú életét áldozta. Repülőtudása, bátorsága, követendő példa a ma repülőtisztjei számára.

A jelenleg rendelkezésemre álló információkat és hivatalos iratokkal alátámasztott gyűjteményt Kálmán bátyám emlékére állítottam össze.

Kecskemét, 2003.01.28.

Szeverényi István

szeverenyi kalman-02
Tovább a kategóriában: « Faludi Károly Málnássy Ferenc »