|
Termikelés,
az optimális körözési sebesség és forduló sugár megválasztása
Vízzel vagy víz nélkül?
Már tudjuk azt, hogy
rohanjunk, vagy a mindenkori optimális sebesség megválasztásával
repüljük a versenyeink során… Most azt vizsgáljuk meg, hogy a
termikelés közben milyen módon döntsem be a gépet, és milyen
sebességgel körözzek az emelő áramlatban. A Condor repülő
szimulátor minden egyes géptípus repülési tulajdonságait a
hozzájuk tartozó sebességi poláris (merülő sebesség, a sikló
sebesség függvényében) szerint kezel. Arról viszont nincs
információnk, hogy a forduló poláris (egy hiperbola) is le lenne
programozva a Condorban.
Az ismertető kiindulási
alapja a tehát a sebességi poláris, amely egy fordulóban
végrehajtott repülés, amelynek a sugara végtelen nagy (egyes
vonalú repülés). A termikelésnél a cél a gyors emelkedés, amely
a lehető legkisebb merülő sebességnél adja a legnagyobb értéket.
A termik feláramlási sebességéből levonódik a repülő mindenkori
merülő sebessége. A maradék az amivel a hasznos magasságot
nyerjük. A kis merülő sebességek nagyon függenek a repülő
úgynevezett felületi terhelésétől ( )
ahol G a repülő súlya, F pedig a felület. Ennek a hányadosnak
kicsinek kell lennie. Ez viszont teljesen ellentétes követelmény
a jó siklószám eléréséhez, ahol a nagy felületi terhelések
érvényesülnek, hiszen ezért alkalmazzuk a vízballasztot. Tehát
itt is az optimalizáció a fontos. „Nagy” időben mindenképpen
vízballaszttal repüljünk 2-3 m/s –os átlagemelések felett, de
egy-másfél méteres emelésekben a vízballaszt kifejezetten
hátrányos. Javaslat az, hogy minden versenyrepüléshez tele
vízzel induljunk, az indulásig kiderül, hogy megtartsuk, vagy
nem. Az indulási időig megéri kínlódni a vízballaszttal, és az
első siklást azzal tenni meg. Ha rossz az idő akkor pedig
elereszthető, kb. 3 perc amíg a teljes mennyiség kifolyik…
Az ábrából szépen látszik,
hogy minél inkább döntöm a gépemet, annál jobban nő a merülő
sebesség, szűkül a körözés sugara, és a repülő sebessége pedig
nő. Ezt az összefüggést a szögsebesség mérő műszerünkön (kanál),
a sebességmérőn és a variométeren is megfigyelhetjük.
Tehát túl dönteni nem
szabad, mert nagy lesz a merülő sebességem, kis dőlés szöggel
repülve nem tudom kikörözni a termik magját, így az emelésem
lesz kisebb, ami pedig a versenyrepülésnél idő faktor. Figyelni
kell a vezetés technikára is. Nem szabad megcsúszni, a golyó
mindig középen legyen. A nagyobb bedöntések miatt a magassági és
az oldalkormány funkciója felcserélődik, így a forduláshoz
kicsit húzni kell a botkormányt, az oldalkormány állásából pedig
vissza kell venni, mert begyorsul a repülő ("le léped" az
orrát), a repülő orrát (körözési sebességet) az oldalkormánnyal
tartjuk ilyen esetben a horizonton.
A termikek a CONDOR-ban és
a valóságban gyakran meg vannak „festve”, tudjuk, hogy emelő
áramlat a felhők alatt található, ezek hozzák létre a habos
tornyokat. A felhőknek életciklusa van. Már van emelés, de még
csak egy kezdődő foszlány jelzi azt, hogy itt elindult egy
folyamat. Ez számunkra a legideálisabb, ez biztosan sokáig fog
tartani. A második amire helyezkedni kell a határozott kontúrral
látható felhő, amely biztos pont az emeléshez. A foszladozó
felhők alatt is van emelés, de ezeket csak akkor nézzük meg, ha
nincs más.
A termikre való helyezkedés
is fontos, hiszen a kiválasztásakor nagy sebességgel siklunk a
felhő alá és még menet közben el kell döntenem, a körözés
irányát, és amint a variométer emelkedni kezd, már meghúzom a
botkormányt, elkoptatom a sebességet, ívelőlapot a maximumra
állítom, és dönthetem a gépet. A Condorban a PDA segít a termik
magjának megtalálásában. A körözési sugár tágításával, illetve
szűkítéssel megtaláljuk kis gyakorlás után a maximális emelés
helyét.
 
Tágítással helyezzük át fordulónkat a
maximális emelés helyszínére
A PDA 3-as állásában
követhetjük azt, hogy pontosan az termik magjában emelkedünk-e.
Breznai János - 2008
|
