|
Az inverzió
keletkezése, és típusai Leggyakoribb
két fajta inverzió a következő:
Kisugárzási
(radiációs) inverzió
Zsugorodási
inverzió
Kisugárzási
(radiációs) inverzió
Derült égbolt
alatt az éjszakai órákban a föld a hosszúhullámú kisugárzása miatt
erősen lehűl. Ebből kifolyóan a talajhoz közel lévő levegő hőmérséklete
is csökken, de a lehűlés mértéke a magassággal csökken. Ez az inverziós
réteg több száz méteres magasságot is elérhet. A talaj menti köd
kisugárzási típusa is kapcsolatban van a talaj menti inverzióval, és nem
is oszlik fel addig, míg az inverzió meg nem szűnik. Különösen erős
inverziók keletkeznek akkor, ha a levegő nedvességtartalma kicsi, és
kevés a vendéganyag benne (amikor tiszta idő van). Ilyen pl.: a sivatag.
Erős szélben derült éjszaka ellenére sem keletkezik erős inverzió, mert
a levegő hőt szállít a talaj menti rétegekbe.
A felhőzetnek, és a nedvességnek fontos szerepe van a kisugárzási
inverzió meggátlásában, mivel a kisugárzott hőenergiát elnyelik, és
hosszúhullámú sugárzásukkal visszajuttatják a földfelszínre. Így minél
nagyobb a felhőzet, vagy minél alacsonyabb a felhőalap, annál kisebb az
inverzió mértéke.
A nappali órákban azonban az inverziók (nyáron) hamar feloszlanak, és
beáll a „normális” hőmérsékletváltozás a magassággal.
Völgyekben, vagy völgykatlanokban, ahonnan a hideg levegő nem tud
kifolyni, télen különösen erős inverzió figyelhető meg.
Zsugorodási
inverziók
Az
anticiklonokkal kapcsolatos leszálló mozgások, és ezek következtében
létrejövő cseremozgások következtében jönnek létre. Előfordulási
magassága 1-2km, de néha 5km is lehet.
Az anticiklonok gyengülésével a leszálló légmozgások is csökkennek, és
ezzel együtt az inverzió vastagsága is csökken. A zsugorodási inverzió
tehát szoros összefüggésben van az anticiklon fejlettségi stádiumával.
A zsugorodási inverzió a termikus feláramlásokat lezárja.
|