Vissza a főoldalra - klikk ide

Bauer Jani színes blogja a Sky Battle versenysorozatról

(2011.12.09. - Bauer János/55)

Terület: Czechoslovakia 2.0
Géposztály: Standard
■ Sziasztok!

 A hatodikról nem készült összefoglaló, mert ott végülis jól mentünk. Valahogy nekem inkább az ordas szivások maradnak meg. Szóval a tegnapiról írnom kell…
Kezdettől fogva volt aki PDA nélküli feladatot jósolgatott a scenery alapján. Sajnos nekik lett igazuk. Utolsó pillanatban még sikerült egy hevenyészett skiccet készíteni és a PDA-n is összekattintgatni egy hasonló feladatot (3. pont nem volt meg), de sajnos a domborzatot csak nem sikerült láthatóvá tenni. Ez később végzetes hibának bizonyul…
Standard osztály mellé még a kiírásban céloztak rá, nem biztos, hogy kell a víz. Ez sem volt alaptalan, ugyanis eléggé szűk, felemás emelésekkel szembesültünk. Annyiban azért megkönyörültek rajtunk, hogy a fordulópont 1km-es körzetében mar láthatóvá tették a pilont.
Az esős-kelős fotós indulás után nem mertem nagyon nyomni, ugyanis látszottak a hegyek és az elöl lévő pengék is csak siránkoztak. Hajaj, nem számíthatunk sok jóra ilyen jelek mellett… Végül csak elértem az emelésüket, és majdnem alapig fel is kurbliztam magam (ők meg jól visszamentek újraindulni). Még a közelben lévő másik bolyt is megszimatoltam, de csak annyit értem el, hogy jól beledagonyáztam a szűk magot ölelő merülésbe…

 Az első hegyet azért még így is sikerült átütni és a völgyben BRE (Breznai Jani) alatt még magasabbra is billeghettem. Valahogy nem tudtam megtartani az emeléseket, itt már régen dobni kellett volna a vízből. Egyszerűen nem lehet std-el full vízzel beleférni ezekbe a zerge&%*ta emelésekbe. Persze Sanyika mondogatta ezt nekünk kezdettől fogva, de a reményt nehéz kiölni a keményfából faragott ungarishe fejekből.
A fordulópont egy reptér volt (igazából mind), pont előtte végre sikerült egy plafonig kicsavarható termiket fogni. Haha, na ugye hogy nem kell eldobni a vizet! - jött az "okos" következtetés egyből. Sőt ezt a megállapítást még a következő 3-4 nehézkes próbálkozás sem halványította el. Mindig mikor már nyúltam a vízcsaphoz, akkor csak meglett egész körön. Amúgy meg a gyomrod egy gombócban, fogak összeszorítva, és valami kifacsart pozícióban teljes bűntudattal szűkíted, teszed-veszed a gépet a merülésben…
A második száron megint jöttek a hegyek, de mázlim volt egy jól kicsavarható 2 felettivel. A hegyek túloldalán, ismét a völgyben volt a következő fordulópont, a martini reptér. Sikeres fotózás után sok sikertelen termikpróbálkozás következett. Már abszolút varsagmenedzselés üzemmódban, végül egy kisebb domb oldalában megleltem az életmentő 1.7-et. Második kör után már csuktam is vissza a vízcsapot… Figyelitek milyen rövid is az ember memóriája, ha erős termikbe kerül?!

Mesébe illően, az utolsó fordulópont előtt, a nagy rozumberoki tónál meg 2 feletti átlagban dőzsölhettem. Fülig érő vigyorral,  már zsebemben éreztem a hazaérkezést miközben sorra hullottak el a versenytársak. Közben Sanyika és Inhoff Laci utolértek, de ezt is csak úgy értékeltem, hogy hurrá lesz kire ráakaszkodni. Végül egyszerre vettük ki, Sanyika 200 méterrel feljebb, mi alatta teljesen egy szinten. Ekkor jött a sokk, hogy még előttünk magasodik a Tátra.
Most kellene az elején emlegetett domborzati térkép. Ugyanis balról gyönyörűen kerülhető lett volna, de mi Lacival nekivágtunk a hegy lábánál lévő 4-5 ígéretes felhőnek. Persze mire odaértünk már semmihez nem fértünk hozzá, mert felkúsztak a meredélyek fölé… Irány vissza a völgybe, keserves emelkedés, hogy újra nekivághassunk. Laci jobbra, én balra. Ő valamivel hamarabb terepezett, de az én szenvedéseimen is csak egy kósza termik hosszabbított 200m-rel. Sanyika, csodával határos módon kimerte magát és be is ért a célba. Gatulalunk!
 Igazán öröm volt végre kiszállni a gépből és beszívni a hegyi legelő fűszeres illatát. Oooo, várjunk csak. Hol is vagyok??....                                                                                                                     
Üdv,                                                                                                                      Eredmények
/Janó

(2011.11.21. - Bauer János/55)

Terület: West Swiss 1.02
Géposztály: 15 méteres
■ Sziasztok!

 Hmm, mivel most nem volt nagyobb elfaragás igencsak rövid leszek.

Szinte síkvidéki repülés volt, komolyabb izgalmak nélkül. A főbb kihívást a ritkább és nem túl erős emelések okoztak, illetve a magasabb dombok közötti végsiklás. 15 méterrel bizony nem lehetett túl nagyokat lépkedni, ezért jó volt valamivel vissza fogottabb Mc értékekkel siklani. Volt is terepes és törés rendesen...

 Nagyszerű volt, hogy diktáltuk egymásnak a fejleményeket. Ezen a téren annyit kellene még javítani, hogy alapból mindig beletesszük, hányas körön vagyunk. E nélkül nem sokat segít a "...nagy felhő melletti kis alakulónál…" helymeghatározás.

Az indulást nem a legjobban időzítettem, egy kör erejéig még fontolgattam is, hogy visszamenjek újraindulni, de akkor lemaradtam volna a boly-ról. Megint csak Gemenci tapasztalat villant be, és nagyon helyesen inkább maradtam a tömeggel. ;)

Az útvonalam Breznai Janiéval hasonlítgattam, és érdekes volt látni, hogy míg a táv teljes termikátlagában (1.5m/sec) nem volt komolyabb eltérés, a siklások átlagában azért már látszik a különbség:

BRE: 182km/h, 11 siklás, 19,7km-es, 47-es L/D

55: 185km/h, 15 siklás, 15.3km, 40-es L/D

 Ehhez még egy sokkal célirányosabb útvonalválasztás jött, aminek a végén több mint 20 perces előnyt sikerült kirepülnie.                                                                                                                          
Üdv,                                                                                                                      Eredmények
/Janó

(2011.11.18. - Bauer János/55)

Terület: Provence 1.30
Géposztály: 18 méteres
■ Sziasztok!

 Este megfogadtam, hogy inkább befogom a szám és erről a szégyenletes eredményről inkább nem írok. De mint később láthatjátok, nem igazan erősségem a határozottság és önkontroll.;)

 A start előtti várakozás során már látszott, hogy trükkös lesz a nap. Erre még rátett az alacsony 1200-as indulási vonal is. Ennek ellenére egész jól sikerült a start, még taktikusan elém is került néhány gép. Már messziről csillogva szépen festették is az első emelést, bátran alacsonyan csatlakozhattam. 2m körüli átlaggal öröm volt nézni, ahogy a szélrózsa minden irányából gyűlnek alánk. Innen megcélzom a majdnem teljesen kurzusirányú gerincet. Alattam-előttem Sanyika. Még figyelmeztettem is, hogy ne haragudjon, de ma svancolni fogom, ha törik ha szakad. Szépen követtem is a következő alacsonyabb, de jó irányba eső gerincre. Itt viszont valahogy elhagyott a józanész. Megbokrosodva egyszer csak azt vettem észre, hogy Sanyika eltűnik alattam-mögöttem. A lejtő nagyszerűen tart és egy eddig csak lappangó vadállat elkezdi nyomni a botot. TS-en is hallom ám, hogy "ejj ez a Jancsika, hogy elporolt, már nem is látjuk". Juheee, nyomjad-vazeee-nyomjaaaad, véreres szemekkel ordít bennem a felébredt vadállat. Háttérből a magányosan gubbasztó józan ész csendesen megjegyzi, hogy esetleg valami oka lehet annak, hogy a kb. 20ezer órát Condorozott Sanyika nem nyomja annyira. De ezt a mormogást most nem hallja senki. Elszabadult a hegyi troll….

A fordulópontot már messze a boly előtt közelítem, megrészegedve az eddigi sikerektől nem hallgatok Sanyika tippjére, és a pontra felfutó lejtő helyett kinézek egy nagyon látványosan alakuló felhőre. Nem igazán jön be, de még nincs nagy gáz, megyünk tovább. Valamit viszont már máshogyan csinálnak a mögöttem jövők, mert máris van 150-200m előnyük. Sebaj, előttünk a hegy lábánál ígéretesek a felhők. Megyek a néppel, de velük ellentétben inkább erőltetem a kurzus vonalat. Aztán eljön az idő amikor a Gemenci első számán tapasztalt hegyi csapdába belefutok. Egyszerűen nem férek be a felhő alá az emelkedő talaj miatt, és vissza kell fordulnom.

A korábban oly magabiztos vadállat most flegmán vágja oda a botot a józan észnek: "Vazze, csináld te, ha jobban tudod!!!". A józanész szó nélkül felkapaszkodik a homályos sarokból, és felgyűri az ingujjat mielőtt nekilát. Méterről méterre kell összeszedni a teli vizes Ventus-t. Grenoble reptere mellett szerencsére van egy kicsi 3-400m-es lejtő, amin fel-alá fűrészelve egyszer csak megjön a várva várt 1-1.5 méteres termik. Alapról már csak lejtőzve be lehet lopakodni a második fordulópontra.

Többiek már végsikló pozícióban, egy-két kolléga már a célban kukorékol. Hmmm, ez ám a jellemformáló helyzet. Aztán a rádión meg súgjak, hogy melyik lejtőt hogyan érdemes kihasználni a hazalopakodás során. Megy is a dolog, de a lejtők meglehetősen tagoltak, néha nem is piskótát, hanem 8-asokat lehet csak leírni a szúk kis padokon.

 Reptér előtt úgy 17km-rel még megtréfál a keresztben lefutó gerinc, de végül csak hazaérek. Logot feltöltve örömmel látom, hogy Zoli is lerepülte.

 Most pedig a homlokomra ragasztok egy cetlit, hogy jól láthassam, amit ráírtam: SVANCOLNI és HALLGATNI a TAPASZTALTABBAKRA!!!
                                                                                                                           
Üdv,                                                                                                                      Eredmények
/Janó

(2011.11.14. - Bauer János/55)

Terület: Provence
Géposztály: 18 méteres
■ Sziasztok!

 Én már full végsikló pozícióban voltam 4.8km-re a reptértől, amikor véletlenül nyomtam egy alt+tab-ot amire kidobott a Condor. Még jó, hogy ez csak edzőnap volt, mert különben megütött volna a guta. Pont egy Ventus2-őt próbáltam lenyomni aminek minden bizonnyal már nem volt meg minden vize:(

 Így kb. két év kihagyás után, baromi jó beugró feladat volt ez. Nem túl hosszú, de annál trükkösebb. Persze ha nincsenek Sanyikáék, akkor mar rég terepen lettem volna. Kb. az volt a taktika, mint amit a száraztermikes Gemenci 300-on kellett volna követni. Még az elején elindultam Norbiékkal. A második komolyabb meredélynél utol is értem őket. El is kezdtem magamban pöffeszkedni, hogy hu-huu de nagyon tudok... Aztán a közös termikünk elkezdett átbillenni a gerincen, én meg megkockáztattam a szélárnyékos oldalt. Persze hullottam le, mint a falevél. Norbiék meg kiegyenesítették aztán elporoztak az első fordulópont felé. Jóval alacsonyabbról követtem őket, és még így is fogtak nekem egy 1.5 körülit. Innen még a fordulópontnál is elbotladoztam 5-10 percet. Szerencsére hátulról jöttek Sanyikáék és magukkal ragadva kihúztak a slamasztikából és a 2. Ford pontot már végsikló pozícióból teljesítettem.

Végre ment a külső PDA is, ami akár hasznos is lehetett volna a végsiklásnál. Sajnos hiába jelezte minden, hogy átférek, mégsem tálaltam a rést az előttem tornyosuló gerinceken és szégyenszemre be kellett várnom a lehagyott Ventus-t aki viszont tudta, hogy merre lehet átbillenni.

 Nagyon sokat segítettek a többiek, igazi csapatmunka volt. Hej, ha a Gemencin is így terjedt volna az információ!!
Üdv.                                                                                                                      Eredmények
/Janó

(2010.04.19. - Bauer János/55)

(2010.04.02. - Bauer János/55)

(2010.03.29. - Bauer János/55)

Terület: Provence 1.30
Géposztály: 15 méteres
■ Sziasztok!

Most nyugodtan félretehetünk minden szerénykedést, ez példás teljesítmény volt. Mindig így kellene menni.;)
Provence nem az a hely ahol a magyarok nagyokat szoktak villantani. A kezdeti latolgatásoknál bizony-bizony felmerült, hogy ezt a franciáknak írták ki. AAT feladathoz mindig elkel egy kis fejszámolás az elején. Az elég biztosnak látszott, hogy nyújtani kell rendesen a szárakat, mert 1 óra 45 perc nagyon sok idő a gerincek mellett, átlagokat 150-160-ra saccoltuk. Az első szektort inkább hátszélben, "ki meddig meri nyújtani" technikával igyekeztük használni. Azért nem túlságosan belemerülni, mert a felétől délre már nem nagyon volt használható gerinc. A második szár mentén viszont több párhuzamos "vágány" is vitt fel egészen a második szektor északi széléig. Ezzel a nyerő taktikát nagyjából sikerült is kialakítani. Az apróbb díszítésekről mindenki maga gondoskodhatott.
Indulásnál csak Pisti szenvedett, a szokásos PDA-t betegségek miatt. Ezzel az új patch-csel nagyszerűen lehet együtt menni, dinamikája van a mozgásoknak, nagyon úgy mennek a gépek körülötted, mint a valóságban. Start után kicsit óvatosabban siklottunk hátszélben. 66 alattam beletépett valami jobb emelésbe, azonnal ráfordulva jóval 3 feletti átlagot kaptunk. De ez sem volt elég! Sanyikáék meg sem álltak, mert nagyon csábító sziklafal volt előttünk, pont jó szögben a szélre. Ahogy meghallottuk a variójuk ordítását a rádióban, már vettük is ki és nyomtuk közel vmax-szal a meredélyhez. Ott aztán tényleg brutál feláramlás fogadott minket. Bánom is, hogy nem piskótáztam egyszer sem. Hiába, ha sürget a lemaradás könnyű hibázni. Szücsi rutinosabb volt, 3000m-ig feltette ott magát.
A jó gerinc után megint egész magas részek jöttek, egy szétesőnek tűnő felhőre indultunk. Elölről jókat hallottunk de nem hittem, hogy ugyanott tekernek, amit mi célzunk. Mikor megláttuk az élbolyt (2-2,5km) kicsit bátrabban mertük nyomni, ez is jóval 3 feletti átlag lett. Ilyenkor az ember próbál lélegzethez jutni, érzi hogy jó a tempó, de észnél kell lenni, mert a magas hegyek között egy pillanat alatt mellé lehet nyúlni.
Balra már látszanak a hegyek amiken folytatni akarjuk, siklunk délies irányban de csak addig, hogy jó magasságban tudjunk becsatlakozni a második száron. 66 kicsit többet kockáztat, mélyebben belenyúl szektorba én inkább sietek a lejtőre. Nemsokára utolérem Sanyikáékat, igaz valamivel alacsonyabban. A következő gerinc kiválasztása némi dilemmázás után sikerül csak, segít hogy a többiek is arra mennek. Ez is jó döntésnek bizonyult, de sajnos a völgy végét egy meredek fal zárja, valamerre kerülni kell. A belső PDA szinte használhatatlan, mert a szektor eltakarja a felszínt. Sanyikáék jobbra mennek, követem őket pedig magam a nyugatias irányt választottam volna. Egész jó a tempó, megint utolérem őket de a magassághátrányom megint megvan. Emiatt kell 2-3 piskóta, hogy kockázat nélkül meglegyen az átjáró. Innen nem kérdés merre kell menni. Aztán még ajándékként bejön egy jóval 4 feletti termik is a szektor széle előtt. Sanyikáék már visszafelé jőve beletépnek alattunk. 66 aki a nyugati gerincen jött, most ér be alánk. Amint 4 alá esik az átlag kiveszem, és rohanok én is a szektor széléig, majd vissza ugyanoda. Most Pityesz festi ugyanazt az emelést, diktálja az átlagot. Húú, megy ám a csapatmunka!
Innen elválunk, mert én a kurzustól délebbre levő falat favorizálom. Sajnos nem teljesen jó szögben éri a szél és elég fűrészfogas is, igazából csak a nyúlványok délnyugatias élén lehet magasságot nyerni. Már nagyon eljöttem délre amikor meglátom kb. 15km-re a keresztben futó alacsonyabb gerincet. Odanyomom, de ekkor már a többiek végsiklanak. Jön a kétely, ugyan hogy a fenébe léphettek meg ennyire? Végre nem takar a szektor a PDA-n, úgy néz ki mégiscsak jobb volt a külső alacsonyabb buckasor. Sajnos piskótázok párat a lejtőn amíg összeszedem a gondolataim, tovább pörögnek a felesleges percek. Gyengén tart, megyek tovább délre míg meg nem látok egy hasadékot hazafelé irányon. Mikor a kurzus metszi ezt a szurdokot, lefordulok a lejtőről és elkezdem a végsiklást. Nagy mázli, hogy itt van ez a hatalmas szakadék. Enélkül nagy kerülőt kellene tennem. 2.8-as mekrédivel kiadja hazáig.
Logok feltöltése után magyarok az élen! Norbi egy újabb magyar napi első helyet gyűjtött be. Nekem ez a második legjobb számom. Huh, érdemes volt elindulni, nagy élmény volt így csapatban menni.
/Janó

Ui: Van egy olyan érzésem is, hogy a jó eredményekhez hozzájárult ez az új patch is, sokkal folytonosabb a grafika és gondolom így kevesebb holt idő rakódik a távon töltött időhöz.
Csütörtökön meglátjuk, ha akkor is 800 pont felett kapok, akkor visszaperelem az SBC pontjaimat a Condor fejlesztőktől;)
                                                                                                                            Eredmények

(2010.03.26.- Bauer János/55)

Terület: SlovakiaCE 5.01
Géposztály: Szabad
■ Sziasztok!

Komor betonfalakkal körülvett cellában vagyok, és rettentően idegesen nézegetem az órám. Már csak percek vannak hátra... Nem, szerencsére nem egy alvilági leszámolásról van szó, csupán lakógyűlés a pincében. Ahogy lenni szokott, egyre húzódik a dolog, pedig rohamosan közeledik a Condor bevetés. Ezt most nem hagyhatom ki, sajnos már a korábbi is elmaradt.
A gépemen valószínűleg van egy konfigurációs file, amibe valami őrült szoftverfejelesztő gonosz bosszúként belevéste, hogy minden frissítésnek 20:15-kor kell kezdődni. Először az operációs rendszer. Nem gond, amúgy is rebootal szoktam kezdeni, biztos ami biztos. Aztán a Mozilla, majd a teamspeak. Csak néhány percre pillanthattam rá a feladatra mielőtt beköszöntem a csatornán. "Okosan" meg is jegyzem, hogy ajaj valami baj lehet a feladatkiírással, mert semmi szívatást nem tettek bele. Szlovákia sikabb területe, erős termikek, szabad osztály, sima céltáv, nem AAT. Mi kellhet még?
A rutinosabbbak azonban egyetlen mondattal kijózanítanak: Nincs PDA! Azaz elemi navigációra lesz szükség. Aghhh, gyorsan skiccelek. Irányszögek, távolságok, jellemzőbb tereptárgyak. Aztán eszembe jut, hogy a PDA-t offline is tudom használni térképnek. Belépéskor persze kiderül, hogy a Condor is frissült, szóval újabb gyors patch letöltés és install. Csoda, hogy még beférek a megszokott "A" szerverre.
Mindenki egész jókat teker, gyorsan eltelik a várakozásra szánt idő. Most a többiek is izgágábbak, ezért együtt tudunk indulni. Nagyon megy előre ez a huszonixméteres lajtoskocsi. Itt-ott belehúzunk, sokat segít hogy elölről jön az infó. Közben csak iránytűvel navigálok. Annó a pirátban is hihetetlen volt, hogy az a kis játékszernek tűnő kütyü milyen pontosan elvisz a célhoz. Időről időre rápillantok a PDA-re is, és próbálom az ottani utakat, folyókat összevetni azzal amit a kabinból látok. Közben kb. az első szár kéthatmadánál egy saját ötlet miatt elvesztettem a bolyt. Sebaj, megyünk tovább majd lesz valami. Kicsit hihetetlen, hogy 2.5-es Mc-vel csak ilyen lassan kell menni, de igyekszem tartani magam ahhoz amit a siklókompjúter diktál.
A szervezők azért mégsem annyira gonosz, anyagyilkos típusúak, hiszen a fordulópontot egy igencsak terjedelmes város, Brno mellett választották ki. Könnyű megtalálni repteret amit fotóznunk kell. Fellelkesít, hogy megint megvillan előttem a boly. Aha, ezek szerint sikerült valamit hozni a lemaradásból. Gyerünk csak így tovább! Pont ez a rész nem szokott menni, okosan figyelni és nem elkapkodni, túlkockáztatni a lemaradt pozícióból. De ma valahogy máshogy mennek a dolgok. Szerencsém is van. Ahogy az első száron mindig némi fáziskéséssel értem a felhőkhöz, most valahogy pont jó az időzítés. Amit Sanyikáék elhagyott kipattanó pamacsnak mondanak a rádióban, az nekem már megbízható felhővé alakul. Szépen lopom magam közelebb. Az utolsó trükk a hegy átrepülése. Látom ahogy néhányan megtorpannak előtte, a szerencsésebbek éppen elcsípik a termiket, hogy ne kelljen sokat vesztegelni. Nekem sikerült biztonságos tartalékot összeszedni, csak a gerinc mögött nem olyan a táj mint a térképen. Ott már nem várnék akadályt. Aztán a többiek segítségével végre kibogozom, hogy az csak egy belógó nyúlvány, a végsiklásban nem zavar be igazán. Innen már nyomom is ahogy csak bírom. Valójában nyilván túlemelkedtem, de GPS nélkül nem lehet patikus módjára kimérni a végét. A repteret látom, szabad osztályban az már tuti hazaérést jelent. Kisvártatva meg is van, KIRÁLYSÁG!! Alig néhány percre sikerült zsugorítani a lemaradásom, jóval 900 pont feletti eredmény!!. Igazából nem repültem máshogy mint ahogy szoktam. Nem volt semmi plusz kockázatvállalás és mégis jó lett a végén.
Ez lett eddig a legjobb SkyBattle eredményem. Leginkább talán két fő tényezőnek köszönhető, egyrészt az erős időben lecsökken a pilóták közötti különbségek, másrészt jellemzően síkvidéki repülésről volt szó. Ja és persze a szerencse. Hiába ebben a sportban az is kell.;)
Üdv,                                                                                                                      Eredmények
/Janó 

(2010.03.05.- Bauer János/55)

Tizenegyedik nap

(2010.02.22.- Bauer János/55)

Kilencedik nap

(2010.02.15.- Bauer János/55)

Terület: Eastern Alps
Géposztály: 15méteres

■ Küldd át az igc-t !!!

Még, jó hogy ez csak virtuális repülés és jó messze vagyunk egymástól. Ha ez valós lett volna én most tuti előzetesben ülnék, és a testesebb cellatársak már gusztálnák az alfelem. Ugyanis Rpistit nagy valószínűséggel megfojtottam volna;)
Úgy a 145. kilométerig egész jót mentem. Megismertem a gerinceket a korábbi repülésekből. Tényleg tervszerűen zajlottak a dolgok. Igazából már itt kellett volna hogy ordítson a vészjelző. Alpokban? relaxáltan??!! Hülye vagy??!! Nem izgatott, hogy ők alattam előretörtek. Ah amatőrök, legyintettem. Hegyek között ez nem feltétlen előny, és voltak is olyan helyek ahol külön jó volt az a párszázas plusz. Aztán egyszer csak jött egy pont ahol nem volt teljesen egyértelmű a csapásirány. Kicsit jobbra mentem volna mert ott magasabbak és jó merőlegesek voltak a falak. Előrekérdeztem, hogy balra mentetek? Aszondja Pisti hogy ja. Hijj mondom, ez nekem gyanús. Még egy ideig tárgyalgattuk, hogy tuti?, meg tényleg jó az?. Aztán elkezdték mondani, hogy ok a pálya, tart meg emel. Aztán mikor valami 4-5 méteres csavarásról beszéltek akkor nem bírtam tovább, elindultam én (is) balra. Pedig egy GD farokjelű jóval alattam ment arra amerre eredetileg akartam. Tényleg nem mondhatom, hogy nem kaptam meg az esélyt a jó döntésre.
Aztán csak nem úgy alakultak a dolgok ahogy előröl hallottam. Kezdtem gyanakodni. Nem maradt más mint keresztülvergődni a nagy hegyeken. Ők meg diktálták, hogy most értek át a nagy gerincen. Ilyen és ilyen körön ekkorát csavarnak. Én is azon a körön vagyok, de itt nincs semmi!! Ekkor már nem kételkedtem, hogy oltárira mellényúltam.
Valahogy mégiscsak átjutottam a nagy gerincen. Az utolsó nagy völgyet majd vmax-szal szúrtam át, hogy utolérhessem a csapatot. Az, hogy a kerülőnek köszönhetően jóval nyugatabbra voltam, csak rontott a helyzetemen. Estem-keltem kicsit a kinézet meredek sziklánál de végül itt is kerülnöm kellett. Olyan idegbe voltam, hogy újra kell zománcoztatni a fogaim a komoly csikorgatástól.
Közben Pisti mondogatja, hogy gyerünk Jancsika, én már a sörömet iszom. Ijjj, hogy nem tud megakadni a torkodon!!
Beértem, full féklap, zuhanó spirálban le. Log feltöltése és könyörgés Pistinek, hogy ugyan küldje már az igc-t. De nem, még önelégülten sütögetett egy kicsit a saját mérgemben. Kb 20 perc és egy nyugtató sör után végre láthattam, hogy valóban ott mentem rossz irányba ahol gyanítottam.
De én vagyok a hülye. Ott a team kód meg minden más segítség amit egy 21.századi vitorlázónak megadatott. De nem, én úgy tárgyalok arról hogy hol meg merre, mint Mari néni a piacon. Háá tuggya kedveském, ahol a Tóth Pista almafájának a görbüllettye rájamutat düllőjútra...
Nyugi Pisti, már kifújtam magam. Ez csak játék.:)
/Janó

Nyolcadik nap

(2010.02.15.- Bauer János/55)

Terület: Sovakia
Géposztály: 18 méteres

Hetedik nap

(2010.02.08.- Bauer János/55)

Terület: Peru
Géposztály: Szabad
■ Sziasztok!

Irigylem és sajnálom is a perui embereket. Itt nem szimplán a megkent felére esik a lekváros kenyér, de mindjárt csúszik is vagy 2-2.5km-t lefelé a meredek hegyoldalon. A kis inka ezért kapaszkodik két kézzel a serclibe. Hiába bizonygatják, hogy ők bizony megszokták már a nagy magasságot. Aki ült már bárókamrában az nagyon jól tudja, hogy a túlszínezett ruházatuk egyértelmű bizonyítéka az oxigénhiányos állapotnak. Van még egy fontos dolog, amit csak mi, vitorlázórepülők tudunk erről a helyről. Mi is csak azért mert már átéltünk ilyesmit... Itt kérem egy magas technikai fejlettségű kultúra találkozott a helyi erőkkel. A vendégeskedők elkeseredetten próbálták megértetni a helyiekkel hogy bizony "nem a szél fogyott el", de végül feladták és hazamentek. Csak néhány misztikus kőfaragás és még az űrből is látható vicces figurák maradtak utánuk.
Szépíthetik akárhogyan, de itt bizony leterepeztek az UFÓ-k. És ha a mandulaszemű szaktársakat is lehúzták ezek a bazi hegyek, mire számíthatunk mi, a telivizezett gólemjeinkkel?!
Mindjárt nagy segítséget nyújtott, hogy ehhez e területhez nincs felszín adatbázis. Mármint ami a seeyou-t és hasonló földi eredetű szoftvereket illeti. Szóval a szokásos néhányórás szentségelést megspórolva, most kicsit a családdal is törődhettünk.
A starton aggasztó volt hallani ahogy a kemény mag is csak morfondírozik, sóhajtozik. Sebaj, Zsoltival elsőnek vontattunk és örömmel kukorékoltuk világgá, hogy működik a lejtő. A 2800m-es indulómagasság soknak tűnhet, de mivel jóval 4000 fölé nyúltak az előttünk álló hegyek, kellett valami jó taktika. Én megpróbáltam a kurzuson levő völgyben. Járható volt, de nem az igazi. Sanyikáék délre találtak egy meredek gerincet. Végül ezen a kerülőn alapult a nyerő taktika. Sajnos közvetlenül az indulás előtt kipurcant a szerver, így csak teamspeak-en keresztül tudtunk együtt menni. Pedig ha valahol, hát itt nagyon kellett volna a szoros együttműködés. Norbi vállalta be a felderítő szerepét. Jól jöttek a hosszú szárnyak, mert nagyokat kellett lépni az emelőterek között.
Az első fordulópont 4429m-en volt... Igazi gyönyörű meredek hegyoldalon. Ennél jobb helyre nem is tehették volna, volt lejtőszél és termik is. Ezt egy csipkézett, íves sziklagallér követte, amin igazából felfelé mentek a szabadosztályos gépek. A legnagyobb kihívást a 3. fordulópont adta hiszen egy 4500m magas fennsík mögé pöttyentették. Itt már termikelgetni is kellett, szerencsére nem voltak ritkák a 2 körüli átlagok. A felhőalap nagyon változatos volt, ezért jó előre meg kellett saccolni, hogy a megcélzott felhő alatt valóban tudunk-e emelkedni. A 3.-at fordulva Norbi biztatott, hogy nyugi csak érzéki csalódás az előttem tornyosuló hegy mérete, nyomjam bátran. Kicsit úgy éreztem magam mint mikor a legyek egymást biztatják az ablaküveg előtt... Én azért csak megálltam emelkedni előtte. A nagy gerincen átbukva már hiába merült mint a balta, futót és vizet is kitéve se lehetett elnyomni a magasságot. Mivel nem volt szerver, egyetlen gép sem volt a célreptéren. Kísértetiesen kihalt volt az egész. Nem lepődtem volna meg ha Moulder és Scully segít betolni az ASW22-őt...

/Janó

Hatodik nap

(2010.02.04.- Bauer János/55)

Terület: Provance
Géposztály: 15 méteres
■ Sziasztok!

A felkészülés a szokás módon zajlott. Hogy mi is az a szokásos mód? Hát ez... Már kora délután össze kattintottam a PDA-hoz szükséges fileokat. Elsőre nem akart elindulni az új területtel a seeyou. Aztán a módosított, kisebb felbontásúval sem. Jöttek az újabb és újabb ötletek. Még a dugóban hazafelé araszolva is reset-elgettem a PDA-t és szisztematikusan igyekeztem végigmenni minden lehetséges beállításon. A Nagyvárad térnél aztán láttam két rommá zúzott kocsit, amiket éppen helyszíneltek a rendőrök. Na mondom, ennyit nem ér ez a hülyeség. Szokásos civil feladatok után már csak fél hét körül jutottam újra az "imádott" technika közelébe. Lelkem mélyén bíztam benne, hogy közben valami csoda folytán megjavult. Hát nem... Végén már teljes operációs rendszer csere is volt a PDA-n, laptop is többed ízben újraindítva. Szentségelés, tehetetlen düh, még a doromboló macskába is többször belerúgtam (nyugi, csak fejben). Az infarktushoz már csak abba kellett belegondolnom, hogy ez egy legális, drága pénzen vett szoftver, míg Rpisti az ingyenes Xcsoar-ral könnyedén repüli a feladatokat....
Grhhhhaaaááá!!!! Aztán egyszer csak megjelent Sanyika, villózó kék fényben. Távoli teamspeakes hangon ezt nyilatkozta: - Luke, ne a PDA-val törődj! Az ERŐ vezessen a kurzuson!
A mérhetetlen bölcsessége átsugárzott rám és teljes erőmből földhöz vágtam, majd indiántáncot jártam a PDA-n. A kegyetlen bosszúm olyan elégedettséggel és nyugalommal töltött el amit csak az 5. sör adhat egy augusztusi végigcsőrölt nap után. Már 10 perccel az indulás előtt bent voltam a teamspeaken. Konzultáltunk a Mesterrel. Jó volt hallani, hogy még ők is skiccet készítenek. Az egyszeri síkvidéki pilóta azt hinné, hogy a hegyekben akárki tud repülni. Jaaa, hát csak a lejtőszélben kell billegni. Az nem nagy kunszt! Itt most sem a feladat kiírójával, sem a hegyekkel nem közölték, hogy a gerinceknek szépen, kurzussal párhuzamosan kell rendeződni, a szélre merőlegesen. A terep sokkal inkább hasonlított a fiam által kiborított Lego-s kupachoz....

Indulás előtt közvetlenül diszkréten elvonultunk a japán csatornára mert a 20 feletti magyar pilóta rádiózása már nem fér el egyetlen frekin. Jó volt ismét hallani az elkódorgott régebbi condorosokat. Roli, Tanti, GálTomi is megjelentek. CsPisti, Maci és Misu hiányzott csak. Tényleg, van igazolásotok a hiányzásról??!!;) Start előtt próbálgattuk a lejtőt, illetve kinézni hogy merre is kellene menni. Semmi igazán szignifikáns gerincet nem tudtam kivenni. Jó jel... Elfogyott a türelmem, amikor tudtunk indultunk is. Meglepő módon elég jó tempót sikerült menni egész az első fordulóig. HBH-t is megcsíptem. Nem ugrott be, hogy ő is magyar, csak azt tudtam hogy valami menő akit ha utolértem az jó ómen.
Ahogy jöttek a nagyobb hegyek elkezdtem óvatosabb lenni. Zsolti elég hamar rám esett, pedig korábban vagy 5 perces előnyöm volt hozzá képest. Aztán már Rpisi és Sanyikáék is megjelentek a látóteremben. Hogy a fenében?? Majd 5 méteren áll a tűm, azzal küzdők, hogy ne felhőzzek be 3000m-en ők meg körberajzanak. Mi van??!! Sebaj, majd mostantól követem őket. Összeverődtünk, de nem sokáig. Ok, legyünk őszinték kb 10 másodpercig. Előttem Zsolti, rádiózza hátra, hogy: - Vigyázz Jani, lé oldalon vagyunk!! Ezzel egy időben a varió elkezd egy igazi mély tehénbőgést és kiakad a tű a mínuszban. Bleőőőőőőőőő... Éppen annyi magasságom marad, hogy megcsípjem a szektort és már kezdődik is a válságmenedzselés. Igazából nekem is csak át kellett volna billennem a gerincen, de nem tudtam mi van a túloldalon így az itteni szűk és gyenge emelőtérben egyensúlyoztam. Pisti diktálta, hogy itt meg itt, erre görbül, meg arra hajlik, hol is mentek ki. Aztán ráordítottam, hogy Elég, elég!! (Bocs, Pisti). Szart se ér ez az infó itt a lavór belsejében!! Itt minden görbül meg hajlik, hogy a fenébe jutok ki!? Aztán végre sikerült átkukkantani a gerinc mögé, látszik hogy nem csapda, megyek is tovább. Ekkor már a többiek erősen vég siklanak ahogy terveztük is az egész tortúra legelején. Nekem sajnos csak 1-es MC-vel adja a végéig, ez még kevés. Megállok egy termikben, szépen nő az átlaga 2.1-ig. 1.9-cel mikor 0-t ad ki is veszem és elkezdem a végsiklást. Törésponttal együtt majd 75km van előttem. A végsiklás szinte már unalmas is volt.  A piros ökörhuggyozást én hagytam, elöl Sanyika, Rpisti (bordó, kék).

Utána még Tantival csevegtünk egy kicsit a halhatatlanságról (???) aztán irány az ágy. Ahogy ezt megírtam oszlik a csalódottság, elkezdem tárgyilagosan látni a dolgokat. Mint valami szelep, levezeti a felesleges feszültséget. Szükség is van rá;) A kihagyott 1-1.5 év alatt nagyon átalakult a Condoros mezőny. Akkoriban még volt olyan eset, hogy hazaértem, míg a Sanyikáék terepeztek. Emlékeztek még a szabadosztályos számra, amikor Pistinek már csak a PDA-ja világított a tök sötétben? Most már a világ bármely területéről úgy beszélnek mintha én azt magyaráznám, hogy odahaza hogyan találok el a WC-től a fürdőszobáig. Olyan céltudatosan és sallangmentesen közlekednek mint amit annó láttunk a Kujperséktől. Ja, most látom hogy Sanyika vezeti is ezt a versenyt, BAndrás is dobogós. Sok további magyar pilóta is rendszeresen előkelő helyen végez. Most biztosan más nemzetek teamspeakjén és levlistáján fontolgatják,hogy vajon ezek a magyarok mi a fenét tudhatnak amit ők nem. Na milyen érzés?;)
Vasárnap ugyanitt!

/Janó

Ötödik nap

(2010.01.28.- Bauer János/55)

Terület: West Swiss
Géposztály: 15 méter
■ Bevásárlókocsit tolok a kihalt esti utcán. A lámpák fénye csillog a nedves járdán. Nagyon lomha, legalább félig tele van dobozos sörrel. Ingyen volt, csak nem hagyom ott. Hosszú még az út hazafelé, kezdek elbizonytalanodni, hogy megéri-e a kínlódást. Aztán egyszer csak mintha már nem ellenkezne annyira. Szinte már nem is kell tolni. Alig láthatóan, de azért lejteni kezd a járda. Már csak sétálok a kocsi mögött, lustán terelgetem. Egyszer csak gondolok egyet és felállok a keresztvasra. Egészen finoman gyorsul a szekér . A kemény kerekek rezegtetik az egész kócerájt.
Ahogy gyorsulunk kisimul a fémes zötyögés, folyamatos zúgássá erősödik. A csatornafedeleken gyors pak-pak-kal rohanunk át. Parkoló kocsik szűkítik a járdát. Egy pillanatra leteszem a lábam a másik oldalon. A kocsi elegánsan kerüli az akadályt. A bolygókerekek most nem szabotálnak, segítőkészen azt teszik amit csak akarok. Finom ívvel kerülünk egy idős nénit aki a kövér tacskóját sétáltatja. Elsuhanva csak egy villanásra láthatom az arcát. Félreérthetetlen a megbotránkozott üzenete: "Huligán!!!".
Olyan gyorsan siklik a kocsi, hogy már érzem a szelet az arcomon. Kicsit csípős az idő, de most ez sem érdekel. Újra kisgyerek vagyok. Erőfeszítés nélkül suhanok hazafelé az ingyen sörrel. Repülök....

Csörög az óra, ébresztő. Az álom hatása alatt még mindig vigyorgok, mikor kibotorkálok a konyhába. Az asztalon kábelek, joystick, PDA és laptop. Sör sehol. Hát igen, az nem volt, viszont volt sok-sok víz a Ventus-ban. Tegnap este valahogy nem olyan elegánsan terelgettem, mint ezt az álombeli bevásárlókocsit. Bedöntöttem, +3 méter az egyik oldalon, -5 a másikon. A sok vízzel valahogy keményebben bánt a gravitáció mint a sörrel. Aztán egy jó nagy kerülőút mindjárt az első száron. Mintha nem is feladatot repülnék, hanem csak kódorognék a hegyeket csodálva. Egy kis látogatás egy zsákutcában, aztán néhány kilométer visszafelé. Az első fordulópont után valahogy megtáltosodtam, de csak azért hogy aztán gebereghessek a 3.-tól. Némi elkeseredett keresgélés a széthulló felhők alatt, aztán az elkerülhetetlen terep. Zsinórban a harmadik. Mindenki hazaért. Egyetlen mentségem, hogy Jeroen Jennen is kb ott terepezett ahol én. Ja-ja, a soványabbak közül való ez a vigasz.

Furcsa, de még mindig hiszek a hazáig guruló bevásárlókocsiban;)

(2010.01.28.- Bauer János/55)

Terület: Slovakia
Géposztály: Szabad
■ Sziasztok!

Ébredezéskor egy karimás szemű, kialvatlan és megtört ember köszönt vissza a tükörből. Aha, megint Condor-ozás volt este... Gyerek, feleség csak csóválja a fejét mikor az érdeklődésükre megtudják, hogy megint terep volt. Nem értik. Lassan már én sem;)
De ahogy ébredeznek az agysejtek úgy kezd kivirulni a kép. Végül is kaptunk 500 pontot, nem törtünk gépet, amúgy is szinte mindenki terepezett, hmm nem is olyan rossz. Megint elraktározhattunk egy csomó tapasztalatot.
Igenis lehet még szabad osztállyal is izgalmas feladatot repülni. Pl úgy ahogy tegnap kiírták. Erős emelések, de alacsony alap. Ja, és magas talaj...
Telivizel indultunk, amit a 2m feletti átlagok végül is igazoltak. Már az első száron kétszer kanalaztam össze magam olyan helyzetből, ahol az igazi repülésben tuti terepeztem volna. Szóval innen már minden kilométer ajándék volt.
Az első fordulópont előtt elkezdtek összejönni a dolgok. Egyre jobban elléptem a többiektől. Olyan természetes, gördülékeny volt minden. Amíg a talajt kerülgették, én néhány elegáns spirállal alapra léptem minden erőlködés nélkül. Elkezdtem bízni magamban és a szerencsémben.
Aztán jött a szokásos hunyorgós, fogcsikorgatós döntés. Elől széteső felhő, jobbra kb. 3 kilométerre az élő. De bent a dombok között, szűk helyen, talaj felett 200m se. Nem jött be, eldobtam vele párszázast. Jött fel a talaj és én sajnos nem lassított. Zakopane, városkerülés és éppen nem fértem be a talaj miatt a felhő alá. Pisti még igen, tisztára olyan volt mint a 2009-es julius9.-i valódi távrepülő nap. Ő elcsavart a 2.5-ben én meg maradtam legelni. Ahogy akkor is, ő ebből meg is repülte a távot. Tud ez a faszi. Gratula!
Komolyan elgondolkoztam, hogy hogyan lehetne a versenyszervezőkre uszítani az ukrán maffiát. Szinte láttam magam előtt ahogy a wc-csészébe nyomkodják a fejét, és agresszív fejjel ordítják a fülébe: Kiccsávó, hogy is volt az az alacsony felhőalap a 4. versenynapon??!!! ;)

Közben most Zsolt is velünk volt. Kapott rendesen ő is. Megláthatta, hogy mi is a sava-borsa ennek a szimulátorozásnak. Sebaj, neki sincs ki mind a 4 kereke, reggel már láttam a levelét ezzel az utolsó mondattal: ...Találkozunk vasárnap! A drogdílerek szokták így dörzsölni a tenyerüket, mikor elpasszolták az új srácnak az első, még ingyenes adagot...;)

Találkozunk vasárnap !!

(2010.01.25. - Bauer János/55)

Terület: New Zealand
Géposztály: Standard
■ Sziasztok

Ez egy igencsak ügyesen kiírt feladat volt, ami szétrostálta a mezőnyt profikra és amatőrökre.
Szombat délután PDA kábelt hegesztettem magamnak. Beláttam, hogy a belső PDA-val nem lehet hegyek között keverni.
Jól leteszteltem SeeYou-val, tölt és az NMEA is átmegy rendesen. Első baki, Condorral is kellett volna...
Vasárnap normális felkészülés, térképvázlat, stratégia a fejben. Hahaa, na most majd megmutatom! Naja, csakhogy amint beállok a gridre a külső PDA meg se mukkan.
Kilépés, hát persze hogy elfelejtettem engedélyezni az NMEA kimenetet. Kis matatás, PDA már megy is, csakhogy nem tudok visszalépni a szerverre ahol a másik 16 magyar repül.
Így ismeretlenekkel kell együtt menni. Sebaj, teamspeak van, majd azon keresztül segítjük egymást.
Horror csőrléses start után működik a lejtő, pedig nem túl erős a szél. Uj-Zálandon ez már csak így van, már megszokhattuk. Kicsit sűrűn vagyunk a lejtőn, innen onnan suhognak. Egyik ujjam folyamatosan a
Q-n, hátha leverjük egymást.
A starthoz jól jön a korábban leesett állal felismert technika, miszerint a cilindert felfelé is át lehet lépni. A lejtőn fel is megyek kb. 600m-rel az 1400m-es indulás fölé még a szektorban. Innen célzom meg a skiccen bejelölt gerincet az első szártól nyugatra. Jól jön a külső PDA, mert valahogy a Condorban hihetetlen, hogy amögött a katyvasz mögött valóban használható gerinc rejlik.
Cservenák Jani már elöl van, ő is biztatókat mond. El is érem én is az emelőteret, az első fordulópontig szinte gyerekjáték az út. Csak egyszer állok meg egy lejtőről induló erősebb termikben.
Az első fordulópont után Jani már jelzi, hogy elöl gondok vannak. A térképen látható nagy hegynek lankás a szélfelőli oldala, felhők sem igazán emelnek. Visszaveszek a tempóból, de nem eléggé. Itt-ott kitérek egy-egy felhőre de eredmény nélkül. Fordulom a 2.-kat elkeserítően alacsonyan. Tapadok a lankás lejtőre, ömlik ki az odáig feleslegesen cipelt 190l víz, de ez sem segít.
Utolsó erővel még próbálok lejtőzni egy szűk helyen, de sajnos mára ennyi. Lejtőre leszálltam törés nélkül. Ekkor kellett volna escape-et nyomni. De nem, én éppen kifújom magam, elernyedek, amikor elindul a gép farok irányban. ÁÁÁ, hol a fék???!!! Igyekszem letenni az egyik szárnyat hátha keresztbefordul, de esélytelen a dolog. Még két másodperc és széthullik a Discus... Ennyit erről a napról.
De sebaj. Ez is vitorlázórepülésre tanít. Türelemre, óvatosságra, tempóváltásra. Ja és igen, a kudarc elviselésére...
Gratulálok az uraknak, akik végig küzdötték. Csütörtökön újult erővel ugyanitt;)
Bauer János

(2010.01.22. - Bauer János/55)

Terület: Eastern Alps
Géposztály: 15 méteres
■ Sziasztok!

Igencsak leiskoláztak bennünket, de azért a logokat nézve vigasztaló, hogy tényleg akar jól is szerepelhettünk volna. Még Tim logjában is vannak felesleges dolgok, bizonytalanságok. Szerintem nem csal, csak ügyesen repül.
Eleve azzal kezdtem, hogy nem találtam a scenery-t. 20:46-ra jött le végül, szóval jó kis kapkodás volt.
A kiadott hivatalos térkép eléggé olvashatatlan volt. Pláne ha a később látott seeyou változathoz hasonlítom.
Sanyikáék meg a többi profi elmentek felderíteni, amíg helyben küzdöttem. Nem is akartam sokáig húzni, szinte azonnal indultam amint megvolt a magasság. Zoli is ekkor indult, szóval még segíthettük is volna egymást.Az első trükköt jól megláttuk, de mégsem sikerült meglépni. A lejtőre alacsonyan értünk oda ahol már nem annyira meredek volt.

A képen látható a jelentős törés. Na mi ennek az aljára értünk mértani pontossággal. Aztán már csak a lejtők alját nyalogattuk. Nekem az volt az egyetlen szerencsém, hogy Merano-nál belebotlottam egy 2 méterbe. Végig féloldalas, vacak emelések voltak. Ez is sokkal inkább a lejtő felé terelte az embert.
Ettől még csalogattak a felhők. Silandro-nál mentem is egy teljesen felesleges kurflit. Természetesen nem értem el az emelőteret a hegy miatt. Sajnos Zoli kb ekkor szállt le.
Ezután megjártam az első zsákutcát. Volt ott is termik, de megintcsak bejátszott a domborzat. Sorra törték magukat a többiek, inkább kifordultam.
Geberegtem még egy kicsit mire egy jobb lejtőre értem. Ott viszont bejött egy 2.5. Naná, hát hol jönne be??!! Sanyikáék ekkor már 30km-re előttem kukorékoltak, pedig vagy 30 perccel később indultak...Hej, ha valahogy ki tudtam volna kapcsolni a teamspeaket.
Itt nem mertem bevállalni egy magasabb hágót (igc file-t visszanézve simán meglett volna). Megint beszorultam. Nagy volt a kísértés, hogy féklapot húzzak.
Várakoztam, hogy behozza a szél a felhőt a völgybe. Cikáztam fel-alá, keresgéltem a kiutat. Egy másik magyar is éppen arra járt (TO1), összeálltunk mikor lett egy majd másfél. Ez már elég volt ahhoz, hogy simán átmenjek a korábbi hágón.
Innen már ugyanolyan magasan tudtam menni mint a többiek. Igazi komoly gond nem volt. Pisti sajnos ekkor terepezett. A terep nagyon tagolt, térkép nélkül elég bizonytalan voltam. Sanyika diktált valamit a rádióban, de csak minden második szavát értettem. Túl nagyot is kerültem északra, de legalább nem volt kockázat. A koncepció teljes hiánya rányomta a bélyegét a napra, de végül is ebből is tanulhattunk.
Újra bele kell rázódni ebbe.
4 óra repidő, 3 óra 25 perc a távon, influenzásan és kialvatlanul.....
Maci, Roli, Tomi, Zsolti, H.Zoli gyertek ti is! Nehogy már kimaradjatok egy ekkora gigantikus szopásból!!;)
Üdv, Janó
Gratula az eszesebb magyar kollégáknak! És köszönöm a segítséget!
Eredmények