Az elemi navigáció műszerei és használatuk:

Az Iránytű:

Az iránytű osztása 0°-360°-ig terjed. Az üvegen lévő függőleges vonal mutatja a tényleges repülési irányt.
A fő világtájakat betűkkel jelölik, a közbenső értékeket 30°-ként számmal, a fennmaradó 10° beosztásokat függőleges vonásokkal helyettesítik.
Az iránytűrózsa jelzése minden országban más és más. A lenti táblázatban a magyar, az angol, és a német égtáj-jelzéseket láthatjuk.

Maygar	É	K	D	Ny
Angol	N	E	S	W
Német	N	O	S	W

Az iránytű csak a nagyjából vízszintes (±30°), és egyenletes sebességű repülések alkalmával mutat valós értéket. Nem mutat jó értéket az iránytű, ha…

Ha a repülőgép valamely oldalra lóg (még nem 30°), akkor a mágneses lehajlást (inklináció) kompenzáló súlyra ható gravitációs mező húzza le az iránytű déli végét, ezáltal meghamisítja a fokértéket.

30°-nál nagyobb bedöntés, húzás, nyomás, stb. esetén az iránytű kiakad.

Gyorsításnál vagy lassításnál a mágneses lehajlást kompenzáló súly tehetetlensége miatt mutat rossz értéket az iránytű.

Fordulóban – szintén a mágneses lehajlást kompenzáló súly tehetetlensége miatt – késik a valódi értékhez képest. Ez a késés általában 15-30°, ezt az irányba való kivételkor figyelembe kell venni.

Éles bedöntés után, (ha kiakadt) az iránytű megpróbálja „behozni a lemaradását”, és ekkor túlfut a valódi értéken, majd imbolyog még egy kicsit. Tehát éles bedöntés után egy ideig nyugalomban kell repülni, amíg az iránytű be nem áll egy megfelelő értékre.

A Magasságmérő

A magasság mérésének három alapvető értéke van (egy azon pillanatban):
Tengerszinttől mért (abszolút) magasság: QNH
Repülőtértől mért (viszonylagos) magasság: QFE
Adott pont felett átrepült (tényleges) magasság: AGL

A barometrikus elven működő magasságmérő csak az első kettő értéket tudja (viszonylag) pontosan meghatározni, de azokat is befolyásolja többek között, pl.: az izobár felületek nyomáskülönbségéből adódó lejtésük (érthetőbben: időjárási légnyomásváltozás). Vitorlázórepülésben a QFE szerint repülünk. Az átrepült terep feletti magasságra a térképen feltüntetett értékből számolhatunk.

Motoros repülésben, még inkább a légi forgalomnál alkalmazzák a nemzetközi normál atmoszféra tengerszintre átszámított légnyomásértékét az alapértéknek (mert bárhol megváltozhat a légnyomás, a repterek sem azonos magasságon vannak, stb.).

Erre az értékre úgy állítják (a vitorlázórepülő-gépen is lehet), hogy felszállás után a magasságmérő állítógombjával azt 760Hgmm (1013mbar) értékre állítják, ezzel elállítják a magasságmérőt is, de ezek után már a tengerszintre átszámított légnyomásértéket adja (Standard magasság).

Leszállás előtt lehetőség van arra, hogy a repülőtéren leolvasható légnyomásértéket állítják be a magasságmérőn, ami ezután már a reptérre számított magasságértéket fogja mutatni. Kihelyezett nyomásmérőből, vagy egy földön álló gépből, nullára kalibrált magasságmérőről leolvasva.

A Sebesség mérése

A sebességmérőről leolvasott érték a magasság függvényében eltér a valóságostól, mert a magasság függvényében a levegő sűrűsége csökken, ezáltal kevesebb értéket mutat. Nagyjából 3000m-ig ez az érték elhanyagolható, de jó ha nem feledkezünk meg arról, hogy

1000m-en         5%,
2000m-en         10,3%
3000m-en         16,1%
4000m-en         22,2%-al
mutat kisebb sebességet a valóságosnál. Ennek az értékcsökkenésnek azonban nagyobb az előnye, mint a kára, ugyanis a felhajtóerő is a levegő sűrűségének a függvénye, és így nem kell attól félni, hogy a felhajtóerő lecsökkenne, mialatt a sebességmérő jó értéket mutat, tehát elég csak a sebességmérő után menni, és gyorsítani, amíg a normális értéket nem mutatja.

← 12. oldal →