|
A kormánylapok
kiegyenlítése (Trimmelése):
A
kiegyenlítésnek két feladata van:
- kormányerők csökkentése, hogy a vezetés hosszú időn át se legyen
fárasztó
- a kormányfelületek adott értéken való aerodinamikai rögzítése, vagyis
a „nullpont” vándoroltatása (tehát ha elengedem a botot, vagy a pedált,
akkor arra az értékre áll be).
Aerodinamikai kiegyenlítések:
 A magassági és az oldalkormányoknál közismert az oldalkiegyenlítés,
melynél a kormánylap vége túlnyúlik a forgástengelyen (olyan 10-12%),
ezáltal a kormány kitérítéséhez szükséges forgatónyomaték csökken.
 Külső
kiegyenlítés: Csak régi típusokon használják, mert nagy volt a járulékos
légellenállása, ezért más megoldásokat kerestek, és alkalmaztak. Az
alapelve az volt, hogy a forgásponton túlnyúló felület miatt csökkent a
kormány kitérítéséhez szükséges forgatónyomaték.
 A kormányerők
kiegyenlítésére, tehermentesítésére igen elterjedtek a kormánylapok
hátsó éle mentén lehelyezett kiegyenlítő lapok (trimm). Ezeket
legtöbbször a kabinból irányíthatjuk, de van olyan, amely néhány
funkciót automatikusan csinál (a rajzon pirossal jelölve).
 A
legalapvetőbb kiegyenlítőlap a huzalos kiegyenlítőlap, amelyik nem
fordul automatikusan a kormányfelülethez viszonyítva, amikor a kormány
mozog. Feladata nem csak a kormányerő csökkentése, hanem az, hogy a
kormánylapot az új helyzetben tehermentesíteni tudjuk azáltal, hogy a
kiegyenlítőlapot a kívánt helyzetbe állítjuk (tulajdonképpen úgy kell
felfogni, mintha a nagy kormányfelületet egy kicsi kormányfelülettel
vezérelnénk. Tehát ha a vízszintes vezérsíkon a trimmet fölfelé
hajlítjuk, akkor a kormány lefelé tér ki, méghozzá olyan mértékben, hogy
a kormány kitérésével keletkező légellenállást –kormányerőt- a trimm még
kompenzálni tudja).
Ez a trimm
legegyszerűbb típusa, előnye, hogy a magassági kormány mozgató
mechanizmusának sérülése esetén is (feltéve, ha nem ragad be)
valamennyire még vezethető marad a gép... de azért érdekes így leszállni
:)
 A
következő trimm típus nem a működési elvében, hanem a működtető
mechanizmusában tér el az előzőtől. Itt a kiegyenlítőlap kitérését
nem huzalokkal, hanem menetes orsóval végezzük. Fémépítésű képeken (ahol
nagyobb kormányerők vannak) elterjedten használják. Olyan helyzetekben
kell ezeket alkalmazni, ha huzamosabb repülési időt kell a megváltozott
repülési tulajdonságok mellett repülni. Mondjuk a bombázó kioldotta
terhét (vagy a szállítóból deszantoltak), megváltozott a gép súlypontja,
és ne kelljen folyamatosan nyomni vagy húzni a botot a vízszintes
repüléshez.
A
kiegyenlítő-lapok következő típusait általában nagy repülőgépeken
alkalmazzák, mert itt automatikus kormányerő csökkentés is van.
 Az oldalsó
ábrán bemutatott trimm a mechanikai megoldásainak köszönhetően mindig
vízszintes marad, ezáltal a kormány kitérésekor automatikusan csökkenti
annak kormányerejét. Hátránya, hogy nem lehet értéket adni neki, ez csak
egyszerűen a kormányerőt csökkenti, és semmi több.
 Természetesen
az előző trimmnek is készült továbbfejlesztett változata, méghozzá
olyan, amit a kabinból egy mozgató rudazattal be lehet állítani egy
tetszőleges értékre. Ezáltal ötvözi az eddig említett trimmek minden jó
tulajdonságát.
Kormánylapok statikai kiegyenlítése:
A kormánylapok aerodinamikai kiegyenlítésén kívül nagyon fontos a
rezgések (rezonancia) miatti súlykiegyenlítés. Tökéletes kiegyenlítés
esetén a kormány súlyvonala egybeesik a kormány forgástengelyével.
 Ennek
legegyszerűbb módja, ha a kormányon előrenyúló karokra súlyt helyezünk.
Ennek nem kell a szárnyvégen lenni, magassági kormánynál a törzsvégnél
lehet a törzsön belül is.
 Segédkormány
(szervokormány): Ezek alkalmazása nagy gépeknél válik szükségessé, ahol
a kormány közvetlen kitérítése a repülőgépvezetőt már komolyan igénybe
venné. A repülőgépvezető a segédmotoros gépen nem magát a kormánylapot
téríti ki, hanem a kiegyenlítő lapot, amihez kevesebb kormányerő is
elegendő. A kiegyenlítő lapon keletkező erőnek a kormánylapra
vonatkoztatott nyomatéka téríti magát a kormánylapot. Ennek nagy
hátránya, hogy kis sebességnél nem képes a kormánylapot megfelelő
mértékben kitéríteni.
 Az
előző változat újabb megoldása az un. rugós kiegyenlítőlap. A mozgatórúd egy pontjához két előfeszített rugó
kapcsolódik, másik végpontjuk a kormánylaphoz van kötve. A kormányrúd
elmozdulásának hatására most már a rugók közvetítésével a kormánylap a
repülőgép álló helyzetében is kitér. Tehát kis sebességnél –a rugók
segítségével- magát a kormánylapot téríti ki, nagy sebességnél a
rugóerőt legyőzve a kiegyenlítőlapot. (viszont ne tegyünk be erős rugót,
mert akkor megint megszívják :)
 A
kiegyenlített gép hátránya viszont, hogy a kormányerőket nem érző pilóta
olyan hirtelen kormánymozdulatokat is képes kifejteni, a mi a szerkezet
károsodásához vezethet. Ezért hidraulikus lökésgátlóval felszerelik, ami
kivédi ezt a problémát. |