|
Abszolút nedvesség, tényleges
nedvesség:
Jele: „A” ill. „a”, mértékegysége: gr/m3
Az 1m3 levegőben lévő vízgőz tömege, grammokban kifejezve [gr/m3].
A magassággal az abszolút nedvesség
rendszerint rohamosan csökken.
1,5-2 km magasan kétszer, 3-4 km
magasan négyszer kevesebb, mint a talaj közeli rétegekben.
Minél nagyobb a levegő
hőmérséklete, annál több vízgőz fér el benne. Ha ennél több pára kerül
az adott légtömegbe, akkor az látható módon kicsapódik
(kondenzálódik).
A telítési állapotban mérhető
páramennyiséget „A”-val jelöljük, mértékegysége
[gr/m3]. Ezeket az értékeket laboratóriumban mérték meg, és
táblázatokban adják közre.
A légtérben ténylegesen megmérhető
pára mennyiségét „a”-val jelöljük, megkülönböztetésül az „A”-tól.
A ténylegesen jelenlévő páramennyiséget könnyebben mérhető adatokból,
képletek segítségével számoljuk ki.
Gőznyomás:
Jele: „Ev” ill. „e”, mértékegysége:
mbar
A gőznyomáson a levegőben lévő
vízgőz feszítő erejét értjük, amit a levegő nyomásához hasonlóan
milibarokban fejezünk ki.
Két fajta páranyomást
különböztetünk meg:
Egy bizonyos hőmérséklethez tartozó telítési, vagy maximális páranyomás
„Ev”. Ezt laboratóriumi körülmények között határozzák meg.
Ugyanazon levegőben lévő tényleges páranyomást „e”.
A tényleges páranyomást hőmérős
nedvességmérővel (pszichrométerrel) mérjük. (száraz-nedves hőmérő,
nedves levegő = nagy különbség, stb.)
Relatív
nedvesség:
Jele: „f”, mértékegysége: %
A tényleges gőznyomás viszonyát
mutatja az adott hőmérséklethez tartozó telített gőznyomáshoz, %-ban
kifejezve.
f = (e/Ev) x 100%
f = (a/A) x 100%
A relatív nedvesség fontos
tulajdonsága, hogy megmutatja a telítési állapothoz való viszonyt.
Telítéskor a relatív nedvesség f=100%. Minél kisebb ez a
százalékérték, annál távolabb van a levegő a telítéstől, és persze a
kondenzációtól.
A relatív nedvesség képletével magyarázható a következő képlet is: ha a
levegő hőmérséklete a nap folyamán lényegesen csökken, az abszolút
nedvesség és a páranyomás pedig nem változik, akkor a
hőmérsékletcsökkenéssel arányosan növekszik a levegő százalékos
nedvességtartalma, azaz közeledik a telítési állapothoz.
A hőmérséklet emelkedésekor a levegő viszonylagos nedvessége csökken, és
a levegő távolodik a telítettségtől, tehát szárazabb lesz. A relatív
nedvességet leggyakrabban hajszálas higrométerrel mérik, amelynél a
hajszál nedvességre hosszabbodó tulajdonságát használják ki.
Harmatpont:
Azt a hőmérsékletértéket, amelyen a
levegő telítetté válik, harmatpontnak nevezzük. Másképpen fogalmazva: a
harmatpont az a hőmérséklet, amelyhez tartozó telítettségi gőznyomás
egyenlő a jelenlévő vízpára gőznyomásával.
Ha a levegő hőmérséklete a
harmatpontra csökken, akkor megkezdődik a kicsapódás (kondenzáció),
ebből harmat, köd, felhő, stb. keletkezésére következtethetünk.
Fajlagos,
vagy Specifikus nedvesség
Jele: „S” ill. „s”, mértékegysége:
gr/kg
Ez alatt az 1kg levegőben lévő
vízgőz grammban kifejezett tömegét értjük.
A telítési maximális
páramennyiséget „S”-el jelöljük, a ténylegesen jelenlévő páramennyiséget
pedig „s”-el.
A levegő térfogatváltozását az abszolút nedvesség és a páranyomás
változása kíséri. Ha a levegő térfogata nő, akkor az abszolút nedvesség
és a páranyomás csökken, ha a levegő térfogata csökken, akkor abszolút
nedvesség és a páranyomás növekszik.
A fajlagos nedvesség a levegő térfogatváltozása során nem változik,
hiszen a levegő tömege változatlan marad |